Tank jú
béel
2018. augusztus 24. péntek, 12:03
Igen, jól olvasták.

Augusztus 21-én az Erdély visszafoglalására készülő magyarok tapsa közepette egy magyar harckocsi vonult végig Nagyvárad utcáin.

Ez most nem egy, a magyar-román konfliktust kiaknázni akaró új, zsé kategóriás kalandregény első mondata, hanem egy román politikus megnyilatkozása.

Aki nem más, mint Gheorghe Funar, Kolozsvár egykori, bizonyára valamilyen korábbi frusztráció nyomán kóros magyarfóbiában szenvedő polgármestere, aki az utóbbi időben reaktiválta magát, és amikor éppen nem hagymázas áltörténelmi fantazmagóriákkal traktálja a nagyközönséget, akkor hagymázas aktuálpolitikai fantazmagóriákkal örvendezteti meg.

Jó Funárunk, aki jelenleg a közvélemény-kutatásokban még a Futottak még kategóriában sem szereplő Mi Romániánk Párt elnökeként égeti magát, ezúttal nyugatabbra tekintett a kincses városnál, és vigyázó szemei Nagyváradon állapodtak meg.

Konkrétan az augusztus 21-i virágkarneválon, amelyen – amolyan urak által levetett ünnepként – az augusztus  20-i debreceni virágkarnevál néhány kocsija vonul fel a Pece-parti Párizs utcáin. Ezek között rendszerint ott van a debreceni karnevált hagyományosan megnyitó kocsi, amelyen a Szent Korona és a koronázási jelképek – a jogar és az országalma – láthatók, emellett felvonul Nagyvárad és Debrecen, illetve Bihar és Hajdú-Bihar közös virágkocsija, valamint még néhány kocsi a látványosabbak közül.

Gheorghe Funar vigyázó szemei természetesen a Szent Koronát felvonultató virágkocsin állapodtak meg. De a jelek szerint e vigyázó szemeknek alapos szemészeti beavatkozásra lenne szükségük, ő ugyanis

a virágkocsit magyar harckocsinak látta, amelyen a Szent Korona a lövegtorony, a jogar pedig az ágyúcső szerepét tölti be.

Ezért aztán dörgedelmes Facebook-bejegyzésben kárhoztatta az esemény szervezőit és jóváhagyóit.

Ebben arról ír, hogy a virágkocsik az 1940. augusztus 30-án aláírt, Észak-Erdély felszabadulását kimondó második bécsi döntés nyomán elkövetett atrocitásokra emlékeztették a románokat.

Szerinte ezzel megalázták a magyar „megszállás” alól 74 éve „felszabadult” románokat, és külön kárhoztatja a nagyváradi önkormányzatot, amely szerinte százezer euróval támogatta a „románellenes” rendezvényt, amelyen a „harckocsit” a város és a megye vezetői és az összes erdélyi megye RMDSZ-es illetékesei megtapsolták.

Ennek folyományaként Funar habzó billentyűzettel ostorozza a román határőröket, akik

átengedték a határon a „tankot”, amely aztán az Erdély visszafoglalására buzdító budapesti jelzést váró magyarok tapsvihara közepette vonult végig a belvároson.

Persze lehet olyan szög, ahonnan erősen hunyorítva, valamint némi tudatmódosító szer, illetve egy előrehaladott fázisban levő demencia hatására a virágkocsi harckocsinak is tekinthető, de azért húszmillió emberből legfeljebb egy lehet képes arra, hogy ezt így, ebben a formában összerakja, és ennek nyomán ilyen erős látomást produkáljon.

Ez az egy ember ki más lehetne, mint Gheorghe Funar, akinek ezúton is köszönetet mondunk a szórakoztató percekért, amelyeket a bejegyzés elolvasása szerzett.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27891
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.