Tizenkét ember csúszott szakadékba a Bucsecs-hegységben, és egy medve is felbukkant…

A baj nem jár (jelen esetben szalad) egyedül, tartja a közmondás. Például itt van ez a Transilvania 100K nevezetű verseny. Ultramaraton. Sőt, hegyi ultramaraton. Az ügyeletes szerkesztő találkozott egy ilyennel a Fogarasi-havasokban. Emberek szaladnak fel és le olyan helyeken, ahol más emberek járni is óvatosan járnak. Na de ahány ház, annyi szokás, így egy másik közmondás.

Az idei Transilvania 100K hegyi ultramaraton verseny a törcsvári kastélytól indult és a versenyzőknek a Bucsecs-hegységben kellett fel-le szaladgálniuk. A versenyre május 23-án, szombaton reggel került sor.

Na de tisztelt szervezők: május 20-án az Omu-csúcson 170 centis hó volt! Persze közben tavasz is van, tehát olvadt is, fagyott is, remek csúszkák alakultak ki. Innen kezdve mondhatni, borítékolható volt a baj. Ami jött, és nem egyedül, lásd fentebb. Összesen tizenkét embernek lett hirtelen nagy szüksége a hegyi mentők segítségnyújtására.

Az első felvonásban nyolc ember lépett rá a jégre és csúszott kisebb-nagyobb szakadékokba. Öt embert enyhe kihűléssel kihalásztak, hármat nem sikerült olyan könnyen megmenteni, ráadásul ez esetben már csontok is törtek.

Aztán a második felvonásban érkezett még négy segélyhívás, szerencsére ezúttal senki sem sérült komolyan. A hegyi mentők előtt le a kalappal, hiszen ennyi beavatkozást egy bogban profin kezelni, na, az szép munka lehetett. Mert naná, hogy az időjárás sem volt éppen kedvező, sőt, felhős, ködös, a látási viszonyok most is rosszak.

És hogy Románia egyik legnagyobb természeti problémája se maradjon ki a nagyobb képből, váratlanul felbukkant egy medve is a tájban. A mentőknek, szegény fejüknek, váratlanul a vadállatot is hajkurászniuk kellett.

Egy szó, mint száz: forró nap volt ma a Bucsecs-hegységben. A sérülteknek gyógyulást kívánunk, a szervezőknek pedig valamivel több bölcsességet (ha ugyan nem perelik be őket). Ugyanis a hegyi mentők már pénteken szóltak nekik, hogy vigyázzanak, veszélyes a terep. És a versenyzők ruházatát megfigyelve szombaton kiderült, hogy szegények egyszerű hegyi futáshoz voltak öltözve, az extrém körülményeknek nem volt megfelelő a felszerelés. Ennyi.

Emlékeznek még a Petre Daea nevezetű úriemberre, aki 1989 előtt a PCR, utána pedig a PSD tagja volt, továbbá mezőgazdasági miniszter? Tudják, aki szerelmet vallott a juhoknak és hadat üzent a kormoránoknak. Utóbbi háborúja kapcsán idővel Daea úron röhögött a fél ország.

Na de úgy tűnik, az idő neki dolgozott. Ugyanis ma már összesen tíz európai uniós ország menne neki az elszaporodott halzabáló madárpopulációnak.

Az előtörténet a következő: az 1970-es években az ember túl eredményes irtóhadjáratot folytatott a kormoránok ellen, minek következtében a kontinentális állomány olyan 50 000 példányra zsugorodott.

Erre jött a válasz, mégpedig az EU egyik úttörő természetvédelmi törvénye formájában, melynek eredményeképpen a kormoránok ügyesen elszaporodtak, de annyira, hogy manaság olyan 1,5–2 millió van belőlük Európában.

Na és ezt elégelte meg a fent említett tíz ország. Pontosabban azt, hogy a sok kormorán sok halat zabál. Az Unió természetvédelmi és halászati biztosa tehát kapott egy-egy szép nyílt levelet, amelyben a tíz dühös ország arra kéri a tisztelt illetékeseket, engedjék már meg az elburjánzó kormoránpopuláció megregulázását. Magyarán: lehessen lőni rájuk söréttel, a vadászati szezonon kívül is, a megszabott kvótáknak megfelelően. Mert egy kormorán akár fél kiló halat is bekaphat naponta, ami, ha összeadják, évi 300 millió eurós veszteséget is jelenthet az európai halgazdálkodás számára.

Az aláírók azt is megjegyzik, hogy ha más ragadozók populációit regulázza az EU, akkor a kormoránokét miért nem lehet, ha már ilyen jól elszaporodtak?! Ugye, az utóbbi években az EU lazított a farkasvédelmi szabályain, illetve adott esetben engedélyezte az invazívnak titulált nyérc- és nyestkutya-populációk irtását, a földlakó madarak védelme okán.

Na, hát ha a madarak védelmében lehet nyércekre meg nyestkutyákra lődözni, akkor a halak védelmében lehessen kormoránokra is, így az aláírók.

A levelet a tíz ország mezgazdasági minisztere szignálta. És akkor tessék, az országok: Csehország, Észtország, Finnország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Svédország.

Az EU illetékesei egyelőre csak a vállukat vonogatják mondván, hogy szerintük a tagállamoknak kellő szabadságuk van ahhoz, hogy a túlszaporodott populációval elbánjanak. Uniós szinten egyelőre még vizsgálják a kérdést.

Gondolatban azért elnézést kérünk Daea úrtól, hogy annyit röhögtünk rajta a kormoránfétise okán. És elgondolkodunk azon, vajon hogy viszonyulnának az uniós illetékesek a legsúlyosabb romániai vadproblémához, ha az ő kertjükben is megjelenne egy-egy vaskos medve.

Amíg a tolvaj leleplezés nélkül lophat, a csaló csalhat, a sikkasztó sikkaszthat, a korrupt folytathatja üzelmeit, addig nincs semmi baj. Business as usual, ahogy az angolszászok mondanák. Amikor azonban a bűnüldöző szervek elkapják a simlist, akkor több eset van. Vagy megússza (Romániában ez elég gyakran előfordul, főleg a gazdag és hatalmas simlisek esetében), vagy sittre kerül, vagy létrejön valamiféle vádalku.

A mi simlisünket ezúttal úgy hívják, hogy Jean Paul Tucan, civil foglalkozása üzletember. És profi simlis. Két ügyben is folyik ellene eljárás: az egyiket az Európai Ügyészség indította, EU-s pénzek elsinkófálása okán, a másikat pedig a DNA, megvesztegetési kísérlet miatt.

Na de jött a vádalku: az ügyészek egyezkedni próbáltak Tucan úrral, hogy ha csiripel nekik, vagys ha elárulja más simlisek nevét, akkor esetleg megúszhatja a saját ügyeit ép bőrrel. És Tucan úr csiripelt.

Az első díszpinty 180 000 eurót kért Tucan úrtól, hogy úgymond, közbenjárjon a bukaresti talárosoknál, akik Tucan úr egyik ügyét tárgyalták. A díszpinty meg is kapta az összeg harmadát, ám a második részlet átadásánál már a zsaruk is ott voltak, így lekapták a tíz körméről. A díszpinty (civilben a katonaságnál dolgozik) azt állította magáról, hogy nagykutya az Európai Ügyészségnél. Pedig nem az. A bíróság épp a minap ítélte három évi fegyházbüntetésre. Persze, fellebbezett.

A második díszpinty szintén rendőr, csak ez nem hazudta azt, hogy valami más. Ő rendőrként rendellenességeket talált Tucan úr cégénél. Persze, hogy bírságot kellett volna kirónia. Nagyot. De azt mondta Tucan úrnak, nem ró ki semmit, ha az ad neki 20–25 000 lejt. A zsebébe. (Az összeg nem nagy, gondolnánk, de képzeljük el, hány rendellenességet talál egy ilyen díszpinty havonta a különböző cégeknél.)

A díszpinty beismerő vallomást tett, ezért végül csak három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

A harmadik díszpintyről kiderült, hogy társa is van, egy PNL-s ügyvédnő. A történet egy része ismerős: díszpintyék megígérték, hogy befolyásolják a bírákat Tucan úr pereiben. A hab a tortán, hogy az ügyvédnő 100 000 és 1 000 000 euró közti összeget kért az üzletembertől, persze nem magának, hanem a Bukarest főpolgármesteri székére pályázó egyik jelöltnek. Ha Tucan úr ad pénzt, akkor nagyon jól fog menni a vállalkozása, mert ők majd elintézik, hogy jól menjen, hiszen sok politikus ismernek. Pikáns részlet, hogy az egyik díszpinty a külügyi hírszerzés főmukijának mondta magát, pedig nem az. Őket is elkapta a DNA, az eljárás még folyik.

Az ügyeletes szerkesztő eltöpreng írás közben, vajon hány ilyen simlis szaladgál szanaszét az országban?