xanax
Szerző: Gazda Árpád
2018. augusztus 15. szerda, 17:34
Olyan országban akarok élni, ahol nem küldik sétálni az állampolgárt egy dossziéért, egy fénymásolatért, amit a hivatal is nyugodtan elkészíthetne vagy adhatna.

Borítékdossziét márpedig nem! Csak azért sem! – lázadozom magamban, látván, hogy a román belügyminisztériumi gépkocsivezetői jogosítványokkal és forgalmi engedélyekkel foglalkozó kolozsvári szolgálatán a jogosítványért sorban állók kivétel nélkül borítékdossziét (köznyelven plikdoszárt) szorongatnak a kezükben. Bár napok óta motoszkál bennem a gondolat, hogy mi lesz, ha mégis dossziéba csomagolva kérik a szükséges iratokat, és a dosszié hiánya miatt nem tudom benyújtani a jogosítványom cseréjéhez szükséges dokumentumokat. Megmakacsolom magam. Nem és nem!

Olyan országban akarok élni, ahol nem küldik sétálni az állampolgárt egy dossziéért, egy fénymásolatért,

amit a hivatal is nyugodtan elkészíthetne vagy adhatna. Annál is inkább, hogy pénzt kér a szolgáltatásért. Mibe kerülne neki, hogy húsz banival többet kérjen, és szolgáltassa a dossziét, ha már anélkül nem lehet?

Zavaró tényezőnek tűnik, hogy sor áll a szolgálat ajtaja előtt, hiszen a honlapon világosan írja, hogy internetes előjegyzés alapján lehet jogosítványt cserélni, és én több mint másfél hónappal ezelőtt kértem és kaptam időpontot erre a napra, erre az időpontra. Tétovázva megyek a sor elejére miközben a telefonomban a bejelentkezésemet visszaigazoló levelet keresem. Ennek a mellékletében a szolgálat felsorolta, hogy pontosan milyen iratok szükségesek a jogosítványcseréhez, és ott nem szerepel a dosszié.

A nyugtalanságomat az is fokozza, hogy az autómat kénytelen voltam egy szomszédos utcában egy ott lakó fizetett parkolóhelyén hagyni. A kolozsvári közlekedésrendészet, valamint a jogosítványokkal és forgalmi engedélyekkel foglalkozó szolgálat környékén ugyanis egyáltalán nincsen az ügyfeleknek szánt parkoló. Mintha azt üzenné a rendőrség, hogy

szokjon hozzá mindenki, aki Kolozsváron jogosítványt vagy forgalmi engedélyt akar, hogy a parkolásra vonatkozó jogszabályok nem érvényesek.

Vagyis hát a betartásuk rendőrség jóindulatán múlik. Vagy azt, hogy tanulja meg mindenki: autós ügyeit intézni jöjjön gyalog.

A sorban állók rosszallóan néznek, amikor megemlítem, hogy nekem erre az órára előjegyzésem van, de a jogosítványos szobából kiszól a rendőregyenruhás hölgy: van valaki előjegyzéssel? Így hát senki nem mondhat semmit. Belépek. Félve kotorászom elő a táskámból a műanyag fóliába gyűjtött iratokat. Odaadom. Érzékelem a hölgy rosszalló tekintetét, de nem szól semmit a borítékdosszié hiányáról. Nézi az orvosi igazolást, a személyi igazolványomat, annak másolatát, és a kért iratok listáját is, amit a biztonság kedvéért ki is nyomtattam, hogy igazolni tudjam: nem, nem kell a borítékdosszié.

Hol van a jogosítványcsere díjának a befizetési bizonylata? – kérdi a hölgy. Hogyhogy hol van? Itt a zsebemben a pénz, hogy kifizessem – motyogom. Hiszen azt írja az e-mailen küldött útmutatóban, hogy helyben fizethető. A tájékoztató mailt az országos regisztráló rendszer küldte – mondja. Országosan úgy van, de itt Kolozs megyében még nincsen úgy. Még nem állították fel a rendszert, amely lehetővé teszi, hogy pénzt vegyenek el. Viszonylag készségesen magyarázza, hogy hol találom a CEC Bank legközelebbi fiókját, vagy a legközelebbi postahivatalt, ahol befizethetem. Biztosít róla, hogy ha visszajövök, már nem kell sorba állnom.

Rohanok a CEC Bankhoz. Legalább tízen állnak sorban. Látom, hogy gyanúsan hosszú ideig nem mozdul a sor. Megtudom:

reggel óta nem működik a bank számítógépes rendszere,

egyetlen lejt sem tudnak elvenni. Fél óra van még a posta nyitásáig. Gondolom, jó lesz odamenni. Ki tudja, mennyi ideig tart még a bank számítógépes rendszerének a javítása. A postán is már csak a tizedik vagyok a kapu előtti sorban. Mindenki ideges. Akaratlanul is hallom a gyermeksírást egy mellettem álló nő telefonján keresztül. Nyilvánvaló: otthon kellene lennie a síró gyermek mellett, de ehelyett sorban áll a posta előtt. Csak egy dolog vigasztal: már hosszabb a sor mögöttem, mint előttem, és a végén olyanokat is látok, akik a CEC-nél előttem voltak, de bíztak benne, hogy ott megjavul a rendszer.

Hurrá: nyit a posta. Egyetlen ablaknál folyik az ügyfelek fogadása, a többi postás szabadságon. Az első két ügyfél kiszolgálása negyedórát tart. Mindenkiről folyik a veríték. Egy nyugdíjas asszony annak a fiatalembernek tesz ideges megjegyzést, akinek az ajánlott levelét már tíz perce keresi és nem találja a postás. A fiatalember visszaszól. A postás idegei kötélből vannak. A posta falán plakát hirdeti az intézmény fennállása 155. évfordulóját. Jobban megnézem a plakátot: 2017. augusztus elsején ünnepelte. Alatta a jelmondat: hagyomány és modernség! A hagyomány látszik.

Telnek a percek. Aligha érem el a sajtótájékoztatót, melyre az ügyintézés utánra jelentkeztem be. Előttem egy hölgy szintén jogosítványcserére fizet be. Pontos pénzt ad. Nem elég – mondja a postásnő. Hogy nem? A posta öt lej kezelési költséget számol rá – magyarázza. Végre fizethetek.

Rohanás a rendőrségre, sor már alig van. Bevesznek elöl. Most sem kommentálja a hölgy a borítékdosszié hiányát.

Vegye le a szemüvegét! – szólít fel.

Szemüveggel nem tud jó igazolványképet készíteni. A kérvényt maga tölti ki. Kész vagyunk! A jogosítványt postán küldik körülbelül egy hét múlva. Addig egy bizonylat érvényes, de az csak Románia területén.

Kilépek az épületből. Kint egy motoros rendőr babrálja a motorja fényjelzéseit. Elnézést – szólítom meg – hol van az ügyfeleknek szánt parkoló? Nincsen – jön a válasz. Megértő képet vágok hozzá, nehogy ez legyen egy következő bírság nyitójelenete. Az autóm ép, sem az ablaktörlőt, sem a tükröt nem hajlította ki a parkolóhely bérlője. Lehet, hogy nyaral valahol.

A sajtótájékoztatóról már elkéstem. Indulok. Szemközt egy molinó. Románia 100.

(A szerző újságíró)

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27802
Méghozzá természetesen! És ez nem vicc! És, mint a végén kiderül, nem is vicces.
Szeben nyerte a Román Kupát, pedig Kolozsvár is nagyon akarta.
Mioritikus hazánk derék vezetői afféle téttelen edzésnek tekintik az európai parlamenti választásokat, a közelgő hazai választási háború előtt.
Kifejezetten a piros-fehér-zöld ellen született a bírósági ítélet.
Furcsára sikeredett a pakisztáni vendégmunkások Romániába invitálása. Másegyebet állít a pakisztáni kormány, illetve sajtó, mint a román külügyminisztérium.
Gulyás Gergely sem érti, miért nem lép a légitársaság.
A Kolozsvári Magyar Napokról van szó, hát persze. A kistesó, a Várkert Fesztivál pedig négy évet tölt. Igaz, nem ott, ahol eddig.
Nem tűröm tovább! Utolsó figyelmeztetés! Határozott lépéseket fogok tenni! Ilyen szavak hagyják el az ország vezéreinek ajkait, és máris csoda történik. Vagyis semmi.
Még egy hónapot kell várnia a jogerős döntésre.
Nem tekinthetünk el egy olyan befolyástól, mely egy nyelv reprezentatív szókészletében tükröződik és jó lenne, ha előbb gondolkodnánk és csak azután beszélnénk.
Emilia Şercan természetesen feljelentést tett a rendőrségen.
Beperelték az oktatási minisztériumot a vásárhelyi felekezeti iskola megalakítása miatt.
Oké, de kedves asszonyom, és kedves adakozók, európai szimbólum-siratók, mi a helyzet a hazai omladozó műemlékekkel?