Metál az ész
gycsaba
2018. július 26. csütörtök, 15:13
Lukácsék tusványosi koncertje közben végeztünk egy fémzeneügyi közvéleménykutatást.

„A Tankcsapda az egyik legjobban működő magyar intézmény, legalább két évtizede. Trendek jönnek és mennek, de a tankok tovább dübörögnek” – tájékoztatott lelkesen egy gödöllői őstankerként bemutatkozó fiatalember, akit a zenefogyasztási szokásairól faggattunk szerdán este a mobilvécék előtti hatalmas sorban.

Mint mondta, első alkalommal jár Tusnádfürdőn, és kizárólag azért jött, hogy megnézze Lukácsékat „festői környezetben”. Az új magyarországi ismerősünk nettó hülyeségnek tartja a rock haláláról szóló „újságírói okoskodásokat”. „Érdemes megnézni a magyar fesztiválok programját: a zenekarok 80 százaléka még mindig gitárzenét játszik, valamilyen formában” – támasztja meg korábbi kijelentését a gödöllői táborozó.

Egy csapat csíkszeredai tinédzserrel is szóba álltunk, ők határozottan kijelentették, hogy zeneileg mindenevők, s bár nem szeretik a kemény vonalas rockzenét, „a Tankcsapda az más, a számaik konkrétan himnuszok”. „Már idiótaság műfajokról beszélni, összemosódtak a korábban nagyon is különálló zenei világok” – jegyezte meg kérdésünkre egy budapesti zenész. „Tízezren vannak a Tankcsapda koncerten, 2018-ban, Tusványoson. Ez mindent elmond arról, hogy mi a helyzet ma a magyar rockzenével” – teszi hozzá.

Kézdivásárhelyi fiatalokkal is beszélgettünk, akik bevallottan elmenekültek a Tankcsapda elől. „Anyámék hallgattak ilyen rockos dolgokat, ők szeretik a Tankcsapdát, azt hiszem le is jöttek bulizni. Mi az elektronikus zenét szeretjük, nem ezt az üvöltözőset” – magyarázta el a csapat szóvivője.

A legtöbb interjúalanyunk viszont leszögezte, ők a hangulat miatt járnak Tusványosra, nem érdekli őket különösebben a nagyszínpad programja, „mert mindig jó a buli, függetlenül attól, hogy ki zenél és mit”.

 

Fotók: Tusványos Facebook

comments powered by Disqus
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.