Igazság, ügy
béel
2018. június 7. csütörtök, 13:00
Az igazságügyi törvényeket módosító parlamenti bizottság keményen dolgozik.

Sajátos módszert talált ki  az igazságügyi törvényekkel foglalkozó parlamenti különbizottság arra, hogy elejét vegye a szivárogtatásnak a különböző bűnügyi – így természetesen a korrupciós – dossziékban: csütörtökön olyan javaslatot fogadott el, amelynek értelmében a büntetőeljárás nyomozati és bírósági szakaszában is tilos információkat szolgáltatniuk a hatóságoknak a vizsgálat alatt álló személyekről és tettekről.

A büntető törvénykönyvek módosításait előkészítő testület által elfogadott indítvány azt is előírja, hogy az illetékes hatóságoknak tilos úgy utalniuk a gyanúsítottakra és vádlottakra, mintha már elítélték volna őket.

De arra is odafigyeltek, ha esetleg mégis infókat adnának ki az ügyekről: egy másik módosító javaslat értelmében ha az igazságügyi szervek tájékoztatást adnak egy bűnvádi eljárás elkezdéséről, a gyanúsított ellen elrendelt kényszerintézkedésről vagy annak vád alá helyezéséről, ugyanúgy kötelességük közzétenni a felmentéséről vagy a bűnvádi eljárás megszüntetéséről szóló döntést is.

A módosításokról a képviselőháznak és a szenátusnak is szavaznia kell, de tekintetbe véve a kormánytöbbséget, és az igazságügyi módosítások terén a kormánnyal együttműködő RMDSZ voksait, nehezen elképzelhető, hogy nem szavazzák meg.

Az ellenzék vagy az államfő persze megtámadhatja a módosításokat az alkotmánybíróságon.

A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) javaslatára ugyanakkor mégis elfogadtak egy kis engedményt. Amennyiben a közérdek, vagy az igazság kiderítése azt kívánja, kiadhatók a nyomozással kapcsolatos információk.

Ami amúgy nagyon jól hangzik, csak az ilyen esetekben meglehetősen képlékeny, hogy mi számíthat közérdeknek.

comments powered by Disqus
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.