interjú
Szerző: Hegyi Réka
2018. május 3. csütörtök, 12:21
Beszélgetés Bocsárdi Lászlóval, a REFLEX színházi fesztivál igazgatójával.

Pénteken kezdődik Sepsiszentgyörgyön a REFLEX színházi fesztivál 4. kiadása. Arról, hogy mi a fesztivál idei szervezőelve, mire számíthat a közönség és a szakma a következő két hétben, Bocsárdi László rendezőt, a fesztivál igazgatóját kérdeztük.

 

Hogyan határozza meg a REFLEX fesztivál arcát? Különbözik az idei kiadás a korábbiaktól? Ha igen: miben? Gondolok itt arra, hogy ha háromévente készül egy-egy keresztmetszet az Ön által fontosnak ítélt produkciókból, elég nagy lehet a szakadás két kiadás között, nem átalakulási folyamatokat követ a néző egyik évről a másikra, hanem nagyokat ugrik térben és időben is…

A REFLEX biennáléként indult 2009-ben, azzal a céllal, hogy ízelítőt adjon az adott időszak kelet-, közép- és nyugat-európai színházának legjavából. Az első kiadás azáltal, hogy a meghívott előadások mindegyike a saját országában valamilyen díjat előzőleg elnyert, egyidejűleg arról is képet szándékozott nyújtani, hogy az adott színházi szakma milyen jellegű színházat preferál. Fontos volt számunkra, hogy ne csak mi, színházi emberek lássunk a különböző fesztiválokon a miénktől eltérő színházi nyelveket, hanem a közönségünknek is lehetőséget biztosítsunk a kitekintésre. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy Sepsiszentgyörgyre eseményszámba menő, különböző jellegű kortárs európai előadásokat hozzunk.

A második és harmadik kiadásra anyagi okok miatt végül csak háromévente kerülhetett sor. Érzésem szerint az eddigi három találkozón sikerült következeteseknek maradnunk abban, hogy a meghívott előadások minősége, különlegessége meglepte úgy a közönségünket, mint az ide látogató szakmabelieket. Többek között a Thalheimer rendezte Oreszteját a Deutsches Theater előadásában, a varsói Drámai Színháztól a Lupa-rendezte Persona Marylint, vagy a berlini Rimini Protokoll Radio Muezzin produkcióját lehetett például látni a REFLEXen.

Milyen gondolatok, trendek mentén tartja relevánsnak az idei válogatást? Jól érzékelem, hogy többnyire olyan produkciók szerepelnek a programban, amelyek valamilyen szinten műfajok határát feszegetik, több előadóművészeti eszközt kombinálnak, esetleg az ezek közötti határokon definiálhatók?

A negyedik kiadáson olyan produkciók egymás mellé helyezését tartjuk fontosnak, amelyek alkotóit egyrészt korunk iránti szenvedélyes felelősségvállalás, másrészt a formai merészség jellemez. Kínálatunkkal nem kívánunk és nem is tudunk Európa nagy méretű színházi fesztiváljaival versenyre kelni, viszont ízelítőt szeretnénk nyújtani olyan, eseményt jelentő színházi alkotásokból, amelyek túllépnek az életünket egzisztenciálisan meghatározó társadalmi és politikai összefüggések bemutatásán. Kísérletet tesznek létezésünk drámaiságának a celebrálására.

Tradicionális színházi formák élő és jelen idejű megnyilvánulását jelentő előadások mellett olyanokat is bemutatunk, amelyek a kelet-európai ízlés számára eszközeiben, esztétikájában és szellemiségében újszerű megközelítései évezredes kérdéseknek. A REFLEX 4. kiadásában kiemelt fontosságot kap a színház legősibb szervező eleme, a zene.

A fesztivál negyedik kiadása is majdnem két hetes – ennyi ideig hogyan lehet fenntartani a kohéziót a résztvevők között? Milyen kiegészítő programokat terveznek?

Az a tény, hogy a REFLEX ez évi kiadása is közel két hétig tart, nem a nagyon sok előadás miatt van, hiszen a kínálat tíz prózainak nevezhető produkcióból, két fizikai (kortárs tánc) előadásból, egy flamenco-előadásból, egy, a spanyol kultúrához kapcsolódó film bemutatásából, egy jazzkoncertből, egy kortárs lengyel drámakötet és ehhez kapcsolódóan öt tévészínházi produkció levetítéséből, egy kortárs művészeti kiállításból, közönségtalálkozókból, sok apró, valamint egy nagyobb záró buliból áll össze. A két hetes hosszúság egyrészt annak tulajdonítható, hogy – mint az előző kiadások esetében is – szeretnénk elkerülni, hogy a nézőink, akiknek elsősorban szól a rendezvény, ne kényszerüljenek napi két előadásnál többet megnézni, hogy maradjon szusszanásnyi idejük a látottak megemésztésére.

Mennyire a szakma, és mennyire a nagyközönség fesztiválja a REFLEX? Befogadta a város? A finanszírozás egy kényes, ám mégis fontos kérdésköre is ehhez kapcsolódik: van elég helyi támogatója a REFLEX4-nek?

A fesztivál alaptőkéjét adó három intézményen és két állami pályázaton kívül alig néhány helyi cégtől kaptunk támogatást. Sajnos nagyon kevesen vannak a tehetősek közül olyanok, akik számolni képesek a művészet, a kultúra fontosságával, akik túl tudnak lépni a kisvárosi vállalkozó földhözragadt mentalitásán. Ebben az esetben is, mint eddig mindig, az adja számomra az erőt, a kitartást, hogy magam előtt látom azt a fiatal (és nemcsak), szentgyörgyi (és nemcsak) nézőt, aki ma talán jobban, mint bármikor azelőtt, olcsó kikapcsolódás helyett igazi közösségi élménnyel járó bekapcsolódásra vágyik.

comments powered by Disqus
Marosvásárhely polgármestere folyamatos zsarolással és a bérleti szerződés megszegésével vádolja a katolikus egyházat. A katolikusok szerint ő az, aki megszegte a szerződést.
Úgy tűnik, az a helyzet, hogy Románia rendesen fél Magyarországtól.
És ez csak a jéghegy csúcsa. Az frissen odatett igazgató véget vet a munkahelyi divatbemutatóknak.
Diszkriminációt kiált a határon túli románok ügyeiért felelős minisztérium.
A 91 éves Szabó Gyuri bácsi hasznos népgyógyászati tanácsokkal látta el a kolozsváriakat. Ezek közül jegyeztünk le jópárat.
Ezekről (is) mind szó volt a keddi Iohannis-Trump találkozón a Fehér Házban.
És nagyjából az egész társadalom. Többek közt ez is elhangzott azon a vitát sem nélkülöző kolozsvári rendezvényen, amelynek résztvevői az erdélyi magyar történelmi egyházak és az államhatalom viszonyát vizsgálták a kommunizmus időszakában.
Haáz Sándor karnaggyal a közösségkovácsolás tudományáról, a zenekar sikerének a titkáról beszélgettünk a Fili kolozsvári fellépésén.
Itthon kapott ki a CFR a Slavia Prágától az utolsó selejtezőkör első mérkőzésén.
A hanyagság ha fájna, sokan üvöltenének a közlekedési minisztériumnál.
A 21. Szent István-napi Néptánctalálkozó alkalmából. Az üvegolvasztó melegben. Minden tiszteletet és tapsot megérdemelnek.
Megrázó családi, személyes történetekkel indult a Kolozsvári Magyar Napok rendszerváltásról, kommunizmusról, diktatúráról szóló sorozata.
Érdekes megoldást talált ki a kolozsvári önkormányzat a kritikus bölcsődehiány enyhítésére.
Huszonnégy művész mutatta meg, mi jut eszébe a generációkon átívelő családi mintákról.