Közösségi élményként terjed a magyar nyelvű mozizás Erdélyben

#mozizzanyanyelven – ezzel a címkével terjednek a magyar szinkronos vagy feliratos filmek romániai vetítését népszerűsítő események a Facebookon. Az anyanyelven élvezhető, hivatalos moziforgalmazásba került produkciók többsége animáció: legutóbb a Hihetetlen történet az óriás körtéről című dán rajzfilmnek örvendhettek a román nyelvvel még hadilábon álló kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi vagy sepsiszentgyörgyi magyar gyerekek.

A jó hír az, hogy ezt most már nem csak afféle speciális vetítések, különleges alkalmak keretében tehetik meg, idén január 19-étől ugyanis hatályba lépett az a törvény, amely

lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek nyelvén szinkronizált vagy feliratozott alkotások nyilvános vetítését

olyan mozikban, amelyek a film románul feliratozott vagy szinkronizált változatát is műsoron tartják az adott időszakban.

Mint arról beszámoltunk, a képviselőház múlt év decemberében szavazta meg a törvényt, amelybe ez a kitétel az RMDSZ módosító indítványa révén került be, és amely megerősíti a mozitörvény módosításáról korábban hozott sürgősségi kormányrendeletet.

Módosító indítványa beterjesztésénél az RMDSZ azzal érvelt, hogy a kisebbségek által lakott térségekben az anyanyelvű filmek vetítése segítené a közösség nemzeti, kulturális identitásának megőrzését és fejlesztését, hozzájárulva az ezt garantáló alkotmányos előírás betartásához. A korábban hatályos román mozitörvény ugyanis tiltotta az olyan idegen nyelvű filmek nyilvános vetítését az ország területén, amelyeket nem láttak el román felirattal vagy szinkronnal.

A Hivatalos Közlönyben idén januárban publikált – és ezáltal hatályba lépett – új jogszabály ehhez képest tartalmaz egy fontos kiegészítést: ezután nem kötelező román felirat vagy szinkron legyen a filmek összes vetítésén, lehetséges a nemzeti kisebbségek nyelvére lefordítva is műsorra tűzni azokat – amennyiben ugyanaz a film párhuzamosan románul is megy ugyanazokban a mozikban, más vetítési órákban.

Amikor 2016 végén a Cine Europa forgalmazó – egy magyarországi cég romániai leányvállalataként – elkezdte a román felirattal ellátott magyar szinkronos gyerekfilmek vetítését Erdélyben, a kedvezőtlen jogszabályi környezet miatt csak afféle „speciális alkalomként”, korai órában volt erre lehetőség, ami persze plusz erőfeszítést és költséget igényelt a vetítés kezdeményezői részéről – mondta el portálunknak Nagy Csilla, a forgalmazó menedzsere.

A mozik eleinte gyanakvóak voltak,

egyrészt mert attól tartottak, hogy törvényt sérthetnek és „ügy” lehet a dologból, másrészt mivel nem voltak meggyőződve arról, hogy piaci értelemben megéri.

A helyzet tisztázása érdekében a forgalmazó a román Országos Filmközponthoz (CNC) fordult, ahonnan – a törvény tanulmányozását követően – azt a választ kapta, hogy a hatályos szabályozás értelmében a külföldi filmeket csak eredeti nyelven és román felirattal/szinkronnal lehet forgalmazni Románia területén, a nemzeti kisebbségek nyelvén ez nem lehetséges. Ami már akkor is érthetetlen volt kicsit – mondja Nagy Csilla –, mivel előfordult olyan, hogy egy maláj produkciót angol nyelven és román felirattal vetítettek, ami szigorú értelemben szintén ellenkezik a törvényi szabályozással, mégsem okozott semmiféle problémát.

A Cine Europa konkrétan akkor kezdett foglalkozni az „anyanyelvi mozizás” kérdésével, amikor megkeresték őket a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivataltól – az ottani mozi megnyitása után ugyanis igény mutatkozott magyar feliratos és szinkronos filmek bemutatására.

A „bázis” azóta kiegészült Kolozsvárral és Marosvásárhellyel,

ritkábban Nagyváraddal, illetve Csíkszeredával, ez utóbbi helyszínen – mivel egyelőre nincs a városnak mozija – maradtak a „speciális vetítések”.

Dacára a jogszabályi környezet közelmúltig tartó bizonytalanságának, a Cine Europa eddig tíz alkotást hozott forgalomba magyar szinkronnal és román felirattal, többnyire animációkat és családi filmeket, köztük az Irány a bárka! című rajzfilmet, a Breki, a békakirályfit, az Állati nagy szökést, A hetedik törpét, a Graffaló és barátait vagy a Mikulás karácsonyra című produkciót.

Az „anyanyelvi mozizás” tevékenységüknek csak egy szeletét képezi, ők forgalmazzák Romániában például az Oscar-jelölt (és a legjobb női mellékszereplő díját elnyert) Én, Tonya című filmet, illetve két viszonylag friss – az idei TIFF-en megtekinthető – magyar alkotást, Gárdos Éva Budapest noirját, illetve Mészáros Mártától az Aurora Borealis – Északi fényt is.

A magyar szinkronos gyerekfilmek forgalmazásának ötletét egyébként az adta Nagy Csillának, hogy mivel ő maga is 13-14 éves korában volt először moziban, tisztában volt vele, hogy

a romániai magyar gyerekek jelentős részének a gyermekkora – a nyelvi különbségek miatt – úgy telik el, hogy egyáltalán nem látnak mozgóképet nagy vásznon,

nem részesülnek a mozizás közösségi élményéből. Márpedig az eddigi tapasztalatok szerint nagyon is közösségi élmény, főleg azoknak a gyerekeknek a számára, akik eddig nem jártak igazi moziteremben.

Azóta a mozik is legyűrték kezdeti gyanakvásukat, mivel rájöttek, hogy

a magyar szinkronos filmek műsorra tűzése anyagi értelemben is kifizetődő.

És bár még mindig akadnak malőrök – például néha elmulasztják jelezni a moziprogramban, hogy magyar nyelvű vetítésről van szó és a népszerűsítéssel sem foglalkoznak –, az új törvényi szabályozással a korábban aggodalomra okot adó akadályok is eltűntek.

Ez azt is eredményezi, hogy a forgalmazó ezután szélesebb körben, a román médiában és nyilvánosságban is igyekszik promoválni a kisebbségi nyelvű mozizás lehetőségét – bár a közönségverbuválás legfőbb eszközét továbbra is a közösségi médiában való jelenlét, illetve a magyar sajtónak szánt közlemények jelentik. A mozgósításra pedig egyelőre – mindaddig, amíg az egész jelenség nem válik széles körben ismertté és természetessé – nagyon is szükség van, hiszen a mozik a nézőszámok alakulásától, a nézői érdeklődéstől teszik függővé, hogy mennyi ideig tartanak műsoron egy-egy filmet.

– összegzi tapasztalatait Nagy Csilla.