Fotó: hereditatum.ro/Szilágyi-Bartha József
Örökségünk őrei
fsandor
2018. február 14. szerda, 13:28
A palotát örökbe fogadó apáczais diákok a helyszínen derítették ki: van-e igazságalapja a szóbeszédnek.

Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket című programot hat éve indította el az RMDSZ. Ennek a programnak az a lényege, hogy 9-12. osztályos diákok csapatai kiválasztanak egy-egy régi épületet, műemléket, amit „örökbe fogadnak” és a lehető legtöbb információt igyekeznek összegyűjteni róla. Az így felgyűlt anyagot aztán valamilyen formában nyilvánosan is bemutatják.

A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata a város egyik leglátványosabb épületét,  a Szamos-híd melletti Széki-palotát fogadta örökbe. Az alábbi beszámolójukban egy városi legenda nyomába eredtek, ami a palota pincéjével kapcsolatos.

-

„A Széki palota pincéjében már 1893. augusztus 15-én megnyílt Káhán Nátán Samu regál-bérlő borpincészete” – olvashatjuk Nagy Béla Kolozsvári paloták a Szamos-hídon innen és túl című cikkében (Szabadság). A korabeli Ellenzékben megjelentetett hirdetések bizonyítják: a borospincének léteznie kellett.

Mégis, a józan ész és a logika ellentmond a létezésének, hisz a Széki palotán sehol sincs borpincelejárat, így ennek létezése igencsak kétségesnek tűnt – a mai napig.

Az Apáczai-líceum örökséges csapataként mi a Széki-palotát fogadtuk örökbe, és nemrég meglátogattuk ennek pincéjét és padlását. A pince felfedezését a falak aprólékos átnézésével kezdtük, hátha megtaláljuk a már-már városi legendává vált borospince elveszett lejáratát. A pince az évek során víz alá került, és ez a falakon is meglátszik. Itt-ott, a pince mélyebb pontjain még mindig találni több centi mélységű tócsákat.

A lejáratot azonban sehol sem leltük meg. Miután kétszer is átnéztük a pince utca felőli falát, kedvünk és kezdeti lendületünk elkezdett alábbhagyni.

Igen ám, de ekkor jött a fordulat.

A pince végében egy csapattársunk két léc közötti hézagban észrevett valamit, amit boroshordónak nézett. Megkerültük a deszkából eszkábált választófalat s szemünk elé tárult a közvetett bizonyíték a borospince létezésére: három igencsak megviselt, széteső, öreg boroshordó állt az egyik sarokban.

Ugyan nem találtuk meg a lejáratot, amit előttünk is sokan kerestek, mégis egy lépéssel közelebb jutottunk a titok nyitjához, és napunkat siker koronázta. Bár nem vizsgáltuk meg szakemberek segítségével ezeket a hordókat, hogy minden kétséget kizáróan megállapíthassuk korukat, inkább úgy döntöttünk: ennyi motiváló misztikumot megszavazunk magunknak, s ahelyett, hogy esetleg alig harmincéves hordók „kiábrándító” személyazonosságáról lerántanánk a leplet, inkább teret hagyunk a kreatív álmodozásnak egykori bohémekről, vénséges vén illatos borokról, százesztendős volt-nincs borpincéről.

 

 

 

 

 

 

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25335
Beindult a nemzeti médiagépezet a közelgő pápalátogatással kapcsolatban. Méghozzá furmányos összeesküvés-elméletekkel.
Ráadásul az intézmény nevét is megváltoztatják a magyar oktatók konzultálása nélkül.
A hülyeség megpecsételi a közelmúlt egész román történelmét. Traian Ungureanu írása.
Az alkotmánybíróság mai döntése letörte a SRI szarvát.
Úgy tűnik, a Ioan-Aurel Pop mögé felsorakozó erők elindították a frontális és általános támadást Lucian Boia történész ellen.
A PSD-nek köszönhetően legalább hatszor több elítélt szabadulhatott idő előtt, mint ahogy tervezték.
Legalábbis ezzel nyugtatta néhány brit miniszter az üzletembereket. Lehet, hogy mégsem Románia kell majd levezényelje?
Gyűlöletbeszédet tartalmaz a kötelező román tananyag, a Harmadik levél. Legalábbis a Facebook algoritmusai szerint.
Böjte Csaba ferences szerzetes üzent a tanácstalanoknak.
Az EP-képviselőket inkább a román igazságügy helyzete foglalkoztatta, mintsem az, hogy melyek a román elnökség prioritásai.
Csak januárban 310 ezer lej közpénzt bulizik el a kincses város.
Csak a jó ég tudja, mire lenne jó egy álhír-óra a jelenlegi középiskolai tantervben. Hacsak nem további álhírek terjesztésére.
Most először foglalták bele a bányászjárás dossziéjába tételesen, hogy melyik államigazgatási szerveket terheli a felelősség.
Hozta a formáját a botrányhős.