Az erdélyi magyarság most nem híd, hanem csatatér

Az akasztást pedig magyarázza meg Mihai Tudose, hogy kire értette, ez nem a mi dolgunk – magyarázták a magyar-román viszonyokat Kolozsváron.
Hirdetés
Hajba alig kaptak, többnyire egyetértettek azon a vitafórumként beharangozott kolozsvári beszélgetésen, ahol a magyar-román viszonyt igyekezett a hétvégén szétszálazni Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor, az EMNP ügyvezető elnöke és Biró Zsolt, az MPP elnöke Mile Lajos kolozsvári főkonzul moderálásával.
 
Mihai Tudose akasztásra utaló kijelentése kissé felpörgette a román-magyar kapcsolatokat, nyitotta Németh Zsolt a beszélgetést, ahol természetesen ez volt az egyik fő téma az autonómia, a róla folytatandó párbeszéd, a román centenárium és a nemzetközi, illetve erdélyi magyar együttműködés mellett.
 

Lógás, lebegés, szállás

A politika tele van irracionalitással, úgy tűnik, Mihai Tudose román kormányfő ezt a formáját választotta a politikai öngyilkosságnak, legalábbis politikusok ilyen kijelentéseket nem nagyon szoktak túlélni Európában – értékelte Tudose akasztásra tett utalását Németh Zsolt. Szerinte nemcsak ez a kiszólás, hanem az olyan incidensek is, mint a Csíkszeredában múlt héten feltűnt magyarellenes feliratok is ártanak a magyar-román kapcsolatoknak. Díjazta, hogy ezek ellenére az erdélyi magyar közösség vezetői racionálisan reagálnak a centenáriumra.
 
Nem a mi dolgunk, hogy magyarázzuk, mire gondolt a román kormányfő, hogy ki lógjon a Székelyföldön kitűzött milyen zászló mellett, az ő kötelessége, hogy megmagyarázza – vélte Porcsalmi Bálint, aki szerint az RMDSZ feladata ebben az esetben felhívni a figyelmet a kijelentés felháborító mivoltára, különben mások is azt gondolják, hogy megengedhetik maguknak.
 
Tudose szerinte nem a Hargtia vagy Kovászna megyei rendőrparancsnokra gondolt, mint illetékesre, és ha ez a megjegyzés más kontextusban, már országban hangzik el, akkor ott kő kövön nem maradt volna a közbeszédben, míg Romániában továbbra is várjuk, hogy a politikai elit tagjai elhatárolódjanak tőle. A két közösség viszonyát nem segíti, hogy még az sem derült ki, a román elit el akar-e határolódni egy ilyen kijelentéstől.
 
Németh Zsolt, Toró T. Tibor, Porcsalmi Bálint
 
Németh Zsolt, Toró T. Tibor, Porcsalmi Bálint
 
Természetesen lehet Tudose megjegyzését a PSD-n belül dúló viták fényében értelmezni, de nem érdemes nyelvészkedni vagy azt nézni, hogy az akasztásos utalásra történő reagálással az erdélyi magyar politikai képviselet a PSD melyik táborát segíti, vélte Toró T. Tibor. Ez legyen az ő dolguk, nekünk megvan a magunk érdeke, és nem állunk be a PSD egyik táborába sem, szögezte le a Néppárt ügyvezetője.

Autonómia nyilatkozattal

Az autonómia az erdélyi magyarság válasza Trianonra, idézte Tőkés Lászlót Németh Zsolt, aki örül, hogy az autonómia révén sikerült elindítani az erdélyi magyar pártok összefogását. Azt ígérte, Magyarország még erősebben támogatja az erdélyi autonómiatörekvéseket.
 
Az autonómia az erdélyi magyar közösség jogos követelése a formától, megvalósítás menetétől függetlenül, és bár ez lenne a közöség megmaradásánk legjobb kerete, de nem az a pont, ami összekötné a két országot, sőt szétfeszíti a román-magyar viszonyokat – véli Porcsalmi Bálint. Már maga az autonómia szó kiveri a biztosítékot, és Tudose hangsúlyozta, nem hogy az autonómiát nem fogadja el, de még a párbeszédet sem róla, miközben nekünk nincs más lehetőségünk, mert ahol nincs párbeszéd, ott sokkal rosszabb dolgok is megtörténhetnek, mondta az RMDSZ ügyvezetője.
 
A román vezetők fejében sem tiszta, mi az, hogy autonómia, és ennek elmagyarázása már a mi dolgunk, sőt az a kihívás, hogy 2018-ban erről más terminusokban tudjunk beszélni, mondta Porcsalmi, ahogy az is a mi dolgunk, hogy kitaláljuk, hogyan tudnánk tartalommal megtölteni az autonómiát mint keretet.
 
A hárompárti autonómianyilatkozatból a Néppárt kicsit többet szeretett volna kihozni, árulta el Toró T. Tibor, de örül annak, hogy sikerült közös célokat kitűzni. Az EMNP akcióegységet szeretett volna, közös munkacsoportok minél hamarabbi összeülését, feladatok leosztását, közös álláspontot a parlamenti szertárban lévő autonómiaelképzelésekről, de megérti, hogy a pártok közötti bizalom megviselt, és helyreállítása nem lesz egyszerű. Biztatónak véli az elmúlt hónapok gesztusait, és azt tanácsolja a pártvezetőknek, próbálják a bírálatokat lazábban elviselni, kevesebb görccsel fogadni.
 
A beszélgetés hallgatósága
 
A beszélgetés hallgatósága
 
Az erdélyi magyar közösségben még akár arra is lenne erő, hogy összegyűjtsön félmillió aláírást, és akár így is benyújtson autonómiatárgyú törvénykezdeményezést a román parlamentnek, vélte Biró Zsolt, aki továbbra is azt tartja az MPP feladatának, hogy napirenden tartsa az autonómia témáját a parlamentben. 
 
A nyilatkozatot szerinte nem kellene súlytalanná tenni olyan kifejezésekkel, hogy „felhígítottuk, felvizeztük”. Akcióegység szerinte többször is megvalósult már, mióta több párt is képviseli az erdélyi magyar közösséget, például a 2009-es EP-választásokon vagy a Minority SafePackért kampányoló FUEN-ben. Az evidens kérdésre, hogy akkor 
 

a pártok akcióegységbe tömörülnek-e a március 10-i hagyományos autonómiatüntetésre, 

más-más választ adtak a pártvezetők. Biró Zsolt szerint ez korábbi években is megvalósult, de csak egyszer látványosan, Toró T. Tibor szerint nem akcióegységben cselekedtek, csak minden pártból volt olyan, aki eljött, idén viszont kötelező az akcióegység, és már most el kell kezdeni tervezni, egyeztetni. Szerinte el kell fogadni, hogy a Székely Szabadság Napja rendezvénynek az SZNT a házigazdája, és közösen kellene ötletelni, mit csináljanak Marosvásárhelyen, és aztán mindegyik fél szálljon be a saját szervezési kapacitásával.
 
Porcsalmi szerint is az akcióegységhez közös gondolkodás kell előbb, közös tervezés: először tudnunk kell, mit akarunk ott, mert szerinte az sem egyételmű. El kell dönteni, hogy autonómiát akarunk vagy az autonómiáért harcolni – bírált finoman az ügyvezető elnök. Ahhoz, ami közelebb visz az autonómiához, a román többséget is meg kell nyerni, és ebből a szemszögből kell nézni a márcus 10-i rendezvényt is.
 

Magyarország és Románia között

öt szűk esztendő után megtört a jég, értékelte Németh Zsolt a magyar-román államközi kapcsolatokat. Bizakodott, hogy a következő uniós költségvetési ciklus előtt hasonló hatékonysággal tudnak egyeztetni és a közös érdekek mentén fellépni az unióban, mint ahogy a mostani ciklus előtt, amelynek következményeként szinten tartották a mezőgazdasági támogatásokat, és elérték, hogy a kohéziós alapok az uniós büdzsé jelentős részét tegyék ki. A közös érdekek mellett szépen alakulnak az energiaösszeköttetések is, említette a politikus azokat a román-magyar kapcsolatokat, amelyek ritkán jelennek meg a napi híradásokban.
 
Emellett viszont úgy vélte, a közép-európai kapcsolatrendszernek Románia messze nem annyira beágyazott része, mint ahogy Magyarország azt szeretné, és Romániának láthatóan fontosabbak az észak-atlanti stratégiai partnerségei, mint a regionális együttműködés a visegrádi négyekkel. Németh szerint kifejezett amerikai elvárás a közép-európai térségi együttműködés, és nem érti, Románia miért tesz úgy, mintha ezt nem hallaná meg. Illetve érti: Románia közép-európai visszafogottsága azzal indokolható, hogy egy ilyen keretben nem tudja elkerülni az együttműködést a magyarokkal és Magyarországgal. Hamarosan viszont el kell döntenie, részt kíván-e venni benne, jósolta a külügyi bizottsági elnök.
 
A közös gazdasági, demográfiai érdekek miatt a két ország előbb-utóbb együttműködésre kényszerül, vélte Porcsalmi Bálint is, aki szerint szintén az elmúlt egy évben kezdtek közeledni az álláspontok, de a háttérmunkát még inkább háttérbe szorítja a napi politikai konfrontáció. Nekünk az az érdekünk, mondta, hogy itthon is az együttműködési rendszerek regionális értelmezésén legyen a hangsúly, ne a geopolitikain.
 

A budapesti és bukaresti narratíva is protekcionista: 

Budapest kötelességének érzi megvédeni az országot, az erdélyi magyar közösséget, stb., ahogy Bukarest is kötelességeként hangsúlyozza, hogy megvédje a románokat – vázolta Porcsalmi a retorikákat. A bukaresti narratívának pedig már szerves része, hogy Romániában a kisebbségek helyzete rendezett, több joguk van, mint máshol Európában, és ebbe más ne is szóljon bele. 
 
Ha pedig a magyarok bármit akarnak, arra rögtön az a válasz, hogy az destabilizálja Romániát, az itteni magyarok pedig nagyon oroszbarát, nyugatellenes politikai projekt képviselői, foglalta össze Porcsalmi azt a képet, amelyet a román politikum már Nyugaton is forgalmaz rólunk. Az a gond, hogy ez a narratíva ott sok esetben befogadó fülekre talál, nekünk meg nagyon korlátozottak az eszközeink, hogy ezt vissza tudjuk fogni – értékelte az ügyvezető elnök.
 
Ha a magyar-román viszonyokat a szembenállás jellemzi, annak mi isszuk meg a levét, mert ennek a viszonynak a túszai mi, erdélyi magyarok vagyunk, figyelmeztetett Porcsalmi. Problémaként értékelte, hogy nincs közös értelmezési keret a két ország között, 
 

az erdélyi magyarság sem ez, nem híd, hanem csatatér.

Ebből kitörni szerinte a regionális együttműködés megerősítésével lehet. Reálpolitikailag szintén probléma, hogy közös ellenségképe sincs a két országnak, bár jó kezdet volt az ukrajnai oktatási törvény, amelynek ellenzésében egy álláspontot képviselt a két ország, és zárójelbe tette az egymás közti konfliktusait.
 
Toró T. Tibor szerint is az lenne a fontos, hogy ne minden kérdést a román-magyar törésvonal határozzon meg, de ehhez az kell, hogy 
  • a román intézményi szereplők ne utasítsák el élből a párbeszédet, ahogy azt a Román Akadémia is tette, mert a párbeszéd elfogadása annak beismerésével ér fel, hogy a kisebbségek ügye nincs megoldva;
  • a magyar nemzetpolitika is meg kellene oldjon néhány dilemmát: kisebbségiként nem esett jól nekünk, hogy a magyar kormány spanyol belügynek minősítette a katalán ügyet, illetve vissza kellene hozni valahogy az emberjogi értelmezést, mert azok a román liberális értelmiségiek, akikre eddig a szövetségeseinkként tekintettünk, emberjogi megközelítésben értik a kisebbségi jogokat és az autonómiát, de ezt az értelmezést háttérbe kényszerítik azok a feszültségek, amelyeket most a migráció és az EU jövőjének kérdése okoz, fogalmazott Toró.
A burkolt bírálatból is kitűnt, mindenki tudatában van annak, hogy a magyar-román kapcsolatok bármiféle előmozdítása csak úgy lehetséges, ha mindenki folyamatos párbeszédet tart fenn mindenkivel: Budapest Bukaresttel, a két ország vezető politikusai az erdélyi magyar közösség választottjaival, és a választottjaink is egymással. Ahogy Mile Lajos főkonzul fogalmazott: a párbeszéd elutasítása nem az erő, hanem a gyengeség jele.

Hirdetés