Ennek a történetnek vannak tanulságai, az ordas manipuláción túlmenően is. A kulcsszó: a kölcsönösség.
Messziről bűzlött már a kezdetektől az a videó, amelyet a Milițianul álnevű kolozsvári vlogger tett közzé, és amely – véletlenül épp a román nyelv napján – azt a jól ismert narratívát volt hivatott erősíteni, miszerint a románok Székelyföldön még egy kenyeret (esetünkben miccset) sem tudnak vásárolni az anyanyelvükön, és úgy általában véve
A cím (Idegen a saját hazámban), a nyíltan provokatív attitűd, az ítélet, amely eleve készen állt, csak a „bizonyítékokat” rendelték hozzá (gombhoz a kabátot), a legalábbis gyanúra okot adó vágástechnika – mind azt a képzetet erősítette a higgadtságát megőrizni kívánó nézőben, hogy amit lát, az nem a teljes egész, hanem a valóság töredékeiből mozaikszerűen összeollózott féligazság. Márpedig van nekem egy olyan mániám, hogy
Azóta egyre valószínűbbnek látszik, hogy az igazság elhallgatott másik fele legalább olyan fontos az eset megértéséhez, mint a szerzői szándékot alátámasztani hivatott, tendenciózusan összevágott képsorok. Elkönyvelhetnénk hát a székelyudvarhelyi miccsügyet a magyarellenes hangulatkeltés újabb példájaként – Hans Hedrich alaposan csokorba szedte azokat az ügyeket, amelyekkel sikerült úgymond olajat önteni a tűzre –, és lapozhatnánk.
Ne tegyük. És nem csak azért, mert – a videó virálissá válása miatt – a helyzet azóta, ahogy mondani szokás, eszkalálódott. Ha már nem úsztuk meg az újabb magyar–román botrányt (és még a centenárium éve el sem kezdődött), próbáljuk a hasznunkra fordítani belőle, amennyit lehet.
Feltételezzük egy pillanatra, az eszmefuttatás kedvéért, hogy a kolozsvári polgártársunkat (aki érthetetlen okból a felvételen bukarestinek mondja magát) tényleg azért nem szolgálták ki, mert románul beszélt vagy – ami még súlyosabb talán – mert román.
az efféle magatartás pedig (azon túl, hogy üzleti szempontból is kontraproduktív) személyzetpolitikai következményekkel jár. Ez nem lehet vita tárgya.
Csakhogy nem amiatt, amit a „milicista” kartárs sugall. Nem azért, mert a román az állam hivatalos nyelve, mert „ő otthon van a saját hazájában” (a magyarok ezek szerint nem), mert „román kenyeret eszünk” (naná, például a Diószegi-félét).
Fordított esetben ugyanolyan tűrhetetlen lenne: vagyis ha valakit azért nem szolgálnának ki, mert magyarul kéri a terméket – csak ezt ritkán szokás kipróbálni masszív román többségű közegben. Furcsamód fel sem merül a vita során az (legkevésbé az Erdély fővárosából érkező provokatőrben), hogy mondjuk
a Kauflandban vagy bárhol (az Igen, tessék! címkével ellátott boltokat leszámítva); az ellenben országos botrány (joggal, egyébként), ha a 3 százalékban románok által lakott Udvarhelyen egy magyar elárusítónő nem szolgálja ki román nyelvű vendégét. Pedig Kolozsváron egy magyarnak ez ugyanolyan jogos igénye lehetne, mint Székelyudvarhelyen egy románnak; és ezek a szerencsétlen ügyek pontosan azok munkáját hátráltatják leginkább, akik ennek tudatosításán dolgoznak.
Cseppet sem mellékes körülmény, hogy a vlogger pimaszul viselkedik, az végképp nem, hogy a miccssütöde még zárva tart – ez utóbbit viszont a hölgynek illene tudnia elmagyarázni néhány szóban az „együttélő nemzetiséghez” tartozó kliens nyelvén. (Abba most bele sem merek gondolni, mi történik, ha angolul kommunikáló külföldi turisták tévednek be az áruház parkolójába egy kis miccsezésre.)
Nem azért, mintha kötelező lenne: nem az. Hanem azért, mert
ahol két őshonos nemzeti közösség tagjai különböző, de számottevő arányban és/vagy mennyiségben élnek együtt. De nem követelhetünk olyan jogokat, amelyeket mi magunk nem tartunk tiszteletben.
Sem Székelyudvarhelyen, sem Kolozsváron.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.