Fotó: Bartis Ervin
Történetek Napkeletről
MTímea
2017. május 26. péntek, 21:27
Két gyergyói világvándor Kolozsváron beszélt arról, hogy miért érdemes saját tapasztalat alapján véleményt alkotni a világról, az afrikai éhezésről, az iráni nőkről vagy éppenséggel a menekültválságról.
Vannak emberek, akik kalandvágytól, küldetéstudattól vagy az ismeretlen kultúrák megismerésének szándékától hajtva bármikor készek arra, hogy összecsomagoljanak és útnak induljanak, legyen az apropó Ázsia legmagasabb tűzhányójának megmászása, egy afrikai expedíció, Srí Lanka-i építkezés vagy dél-szudáni irodavezetés. Nekik bőven van miről mesélniük és szívesen mesélnek is, ha megkérdezik őket.
 
Erről magunk is megbizonyosodhattunk a Györkös Mányi Albert Emlékházban, ahol a Nyitott szemmel című beszélgetősorozat ötödik évadjának zárásaképpen két olyan személyiséggel ismerkedhettünk meg, akik bár egy helyről, Gyergyóból indultak, kontinenseken átívelő útjaik soha nem keresztezte egymást – egészen mostanáig.
 
Csibi Márti műsorvezetővel, hegymászóval és Bartis Ervin jogásszal, humanitárius munkással a szintén gyergyói származású Laczkó Vass Róbert beszélgetett motivációról, egzotikus országokról és emberekről, a hegymászás, illetve a humanitárius munka veszélyeiről.
 
 
Balról: Bartis Ervin, Csibi Márti és a házigazda, Laczkó Vass Róbert 
 
Bartis Ervintől megtudtuk, hogy nemrég költözött haza Gyergyószárhegyre, de máris Jordániába készül, miközben a Facebookon még mindig egy korábbi lakóhelye, Bejrút szerepel tartózkodási helyként. A világ felfedezésére irányuló vágyát egy képregény keltette fel, mely a történelem híres világjáróinak kalandjait mutatta be.
 
Tanulmányai után, a tizennyolcévesek tanácstalanságával lépett a világutazók útjára, először önkénteskedett, majd egy emberi jogi szervezetnél kezdett dolgozni. Mindig is érdekelte, hogy mi történik más országokban, az altruizmus és a kalandvágy egyszerre motiválta. Leginkább a szülők és a fenyvesek hiányoznak neki itthonról – árulta el egy későbbi kérdésre válaszolva.
 
Csibi Mártiról kiderült: azt tartják róla, ha 12 évesen nem vett volna részt egy cserkésztáborban, akkor ügyvéd vagy orvos lenne. De így a magashegyek szerelmese lett, nem volt több maradása ugyanis a tankönyvek mellett. Mint mondta, soha nem azzal foglalkozott, amit tanult, és soha nem azt tanulta, amivel foglalkozott. Tanítóképzőbe, majd zenekonzervatóriumba járt, de húsz év után visszatér eredeti tervéhez, és elvégzi az egészségügyi asszisztensképzőt. Rádiósként dolgozik, mégis operatőrként jutott el egy afrikai expedícióra. A fekete kontinens nagyon vonzotta, a zsigereiben érezte, hogy ott a helye, annak ellenére, hogy sokan úgy vélekedtek, a négyéves gyermekei mellett kéne lennie.

Nem árt az óvatosság

 
A családalapítás Bartis Ervin életében is átrendezte a prioritásokat: gyermekei megszületése után döntött úgy, hogy nem vállal több munkát háborús övezetekben, és családcentrikusabb kultúrákat választ. Azelőtt belefért, hogy tíz hónapot Dél-Szudánban, különböző törzsek közötti összecsapások közepette töltsön, ma már nem. Jogászdiplomájával eleinte humanitárius munkát végzett, mely katasztrófák sújtotta területeken főleg az ellátás biztosításában állt, majd áttért a fejlesztési tervek kivitelezésére, például iskolák építését felügyelte Srí Lankán. Jogi képzettségét Libériában és Tádzsikisztánban volt alkalma hasznosítani, ahol szintén építkeztek, csak nem épületeket, hanem jogi rendszereket.
 
Abban egyetértettek a meghívottak, hogy az ember világról alkotott képét, mentalitását és életvitelét egyaránt megváltoztatja a fejlődő/feltörekvő országok létminimumával való szembesülés. Bartis Ervin szerint a tapasztalatok segítenek abban, hogy az értékek helyreálljanak, de nagyon könnyű visszaszokni a nyugati életre és problémákra.
 
 
A növénytermesztés fontos élelemforrás Afrikában is
 
Csibi Márti tíz afrikai országot bejáró expedíciója során arra eszmélt rá, hogy milyen nagy az eltérés a televíziók által Afrikáról keltett kép és a valóság között. A kontinensről azt hiszi a nyugati ember, hogy tele van AIDS-betegekkel, az ott élők folyton háborúznak, általános az éhezés és senki sem boldog. Ehhez képest három olyan országban is megfordult, ahol semmilyen eltérést nem tapasztalt a gazdag országokhoz képest.
 
A szegényebb országokban valóban az általunk ismert létminimum alatt élnek az emberek, csakhogy ők erről nem tudnak, emiatt nem boldogtalanok. Megtanulták, hogy ha fehér embert látnak, akkor pénzt vagy élelmiszert kapnak, de ezen túlmenően élik a hétköznapi életüket. Ugyanazokat a zöldségeket termesztik, mint mi, meglehet, hogy egyes vidékek jellegzetes ételei nemcsak ízetlenek, hanem ránézésre fürdőszobaszőnyegre hasonlítanak – jegyezte meg.
 
Csibi Márti szerint óriási hiba annak alapján értékítéleteket alkotni, amit a televízióban látunk. Az általa ismert legboldogabb és legbékésebb emberek éppen Szudánban és Iránban élnek, alaptalan tehát lefejezésektől tartani (őt ettől féltették), legfeljebb a fejben meghozott előítéletek elvesztésére számíthat az oda látogató – mondta. Az iráni nők másodrendű helyzetéről is téves elképzelései vannak a nyugatnak, de aki soha nem beszélgetett iráni nővel, annak nincs honnan tudnia, hogy milyen meggyőződésből viseli a kendőt.
 

A mosoly országa

 
Bartis Ervinnek Srí Lanka lakosaival voltak pozitív tapasztalatai, akik a 2004-es cunami után is talpra tudtak állni. A könnycsepp alakú szigetre Bartis háromszor is visszatért, így folyamatában láthatta a polgárháború és a szökőár miatti intézkedések fázisait. Érdekes volt megfigyelni, hogy a különböző vallású lakosok hogyan viszonyultak a tragédiához, és azt, hogy nem vártak külső segítséget, készek lettek volna mindent újraépíteni önerőből. Srí Lanka a „mosoly országa”, az emberek rendkívül barátságosak, soha nem mondanak nemet, mosollyal válaszolnak akkor is, ha olyasmit kérdez tőlük a látogató, amire nem tudnak válaszolni.
 
 
Székely hegymászók Erőss Zsolt és Kiss Péter nyomában
 
A beszélgetés során szóba került a menekültválság is, hiszen Bartis Ervin nagy tapasztalattal rendelkezik ezen a téren, és élt Libanonban is, mely a szír menekültek első célállomása. Szerinte Európában a menekültválság percepció, és nem valóság. Az 500 milliós kontinensre mintegy egymillió bevándorló érkezett, miközben a négymilliós Libanon lakosságának már 20–25 százaléka szír és palesztin menekült. Ha Libanon elbír ennyi menekültet, Európa is képes lenne integrálni ennek a töredékét.
 
Azzal a felvetéssel egyetértett, hogy leghatékonyabb módon a környező országok tudnák segélyezni a menekülteket, de hozzá tette: ezeknek az országoknak az infrastruktúrája már nem bírja el a nyomást. Az európaiak úgy gondolnak a Közel-Keletre, mint egy olyan kompakt muzulmán térségre, ahol a különböző országok ismerik és szeretik egymást, holott ez nem így van. Másrészt nagyon kevés békében élő ország van Szíria közelében. Magas a feszültség Libanonban is, Törökország pedig nem túl befogadó. Talán Jordánia az egyetlen, ahol még békés viszonyok vannak – tette hozzá.
 

Erőss Zsolt, a példakép

 
A Györkös Mányi Albert Emlékházban egybesereglett közönség a beszélgetés ideje alatt a két világjáró utazásai során készített fotókat láthatott, ugyanakkor megtekinthették azt az amatőr felvételekből összeállított kisfilmet is, amelyet Csibi Márti készített útban a Kancsendzönga felé. Az akkori küldetés nem humanitárius, hanem lelkiismereti volt: méltó emléket állítani az egykori jó barátnak és példaképnek, Erőss Zsoltnak, illetve hegymászótársának, Kiss Péternek, akik itt vesztették életüket. Az őket ábrázoló emléktáblát Csibi Márti ötödmagával helyezte el egy, a hegy lábánál található buddhista kolostorban.
 

A házigazdák köszönetet mondanak
 
A tartalmas beszélgetés köszönetmondással zárult, legközelebb augusztusban, a Kolozsvári Magyar Napok keretében tekinthetünk nyitott szemmel a világra.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/21337
Ha ilyen oktatási rendszerbe kerülnek a gyerekek, nem csodálkoznánk, ha Románia felnőtt lakói még kevesebb gyermeket vállalnának.
Ilyen, amikor centimétereken múlnak emberéletek.
Egy tervezet szerint drasztikus adóval sújtanák a nagy összegű különleges nyugdíjakat.
A Papaver rhoeas szökkent szárba szerelemvörösen a lélektelen aszfaltból.
Fura módon Viorica Dăncilă miniszterelnök asszonyt ezúttal elkerülte a bakik ördöge. Aggódnunk kellene vajon?
A gigatranzakció most már véglegesnek tekinthető.
Korrekt! De tessék majd megnézzni a tizenötödiket. Te jó Isten, mi lenne a mioritikus hazában, ha Magyarország is nyilvánosan előállna egy ilyennel.
Könnyített próbákkal tennék vonzóbbá az egyenruhát a lustuló fiatalok számára.
Romániában egyértelmű az oktatási szocializmus katasztrófája.
Megvan az első bírság a Szamos-parti szemétdomb miatt.
A kolozsvári focicsapat Bilel Omrani mesterhármasával ejtette ki a kazah Asztanát, jöhet az izraeli Maccabi Tel-Aviv.
Néhány beszédes számadat arról, hogy a román állampolgárok hogyan képzelik el a jövőjüket, hogyan viszonyulnak a mobilitáshoz.
Felháborító történet, természetesen a román vizsgáról.
Persze, nem ingyen. Havi kábé 10 000 lejes juttatásért nem beszélnek a parlamentben egyes képviselők és szenátorok.