Botházi Mária és Tofán Koós Imola | Fotók: Fall Sándor
Tökéletes életek
MTímea
2016. december 10. szombat, 16:34
A címben szereplő megállapítás Botházi Mária könyvének bemutatóján hangzott el, és – így karácsony előtt – különösen aktuális.

Botházi Mária Boldogság juszt is a tiéd című könyvének kolozsvári bemutatóján a szerzővel Tofán Koós Imola újságíró beszélgetett a kötet visszatérő elemeiről: női attitűdökről, családról, humorról, a boldogság kényszeres akarásáról.

Bevezetőjében Tofán Koós Imola tipikusan női könyvként mutatta be Botházi Mária kötetét, amely elfér a női táskákban, és akár a tömegközlekedési járműveken is lapozgatható – amennyiben az olvasó nem bánja, ha az emberek megbámulják, amiért hangosan röhög. A humorral átszőtt írások ennek ellenére mintha nem annyira a nevettetés szándékával íródtak volna – jegyezte meg. A szerző szerint a háttérben található rétegek sokkal fontosabbak.

Botházi Mária dedikál (Fotók: Fall Sándor)

Az íráshoz megfigyelés útján gyűjti az inspirációt, bár a saját hangjának megtalálásakor leginkább Rejtő Jenő és Méhes György hatottak rá – derült ki a beszélgetés során. Újságíróként megvan az a képessége, hogy bárhol jár, minden részletre kiterjed a figyelme, és ez nagy áldás egy író számára. Szakmája gyakorlása során azt is megtapasztalhatta, hogy ha van fehér, akkor van fekete is, éppen ezért nem tud harcos álláspontból közelíteni a dolgokhoz, nem tud felháborodni azon sem, hogy más mit gondol.

Botházi Mária Boldogság juszt is a tiéd című kötete a Transindexen, a Krónikában és az Erdélyi Naplóban publikált írásokat tartalmaz. A Koinónia kiadónál megjelent könyvet Balázs Imre József szerkesztette, a borítótervét Szentesi Zágon tervezte. A szerző novembertől a Főtér.ro tárcaírója. Eddigi írásait itt és itt olvashatják el.   

Botházi hangsúlyozta, hogy nem a személyes élményeit írja meg, bár kétség kívül, az a világ, amelyben kitalált figurái léteznek,a hétköznapi valóságot tükrözik.

A saját magától való elvonatkoztatásra azért volt szükség, mert az egyes szám első személyben írt történeteit igaznak hitték az olvasók. Volt rá példa, hogy egy kitalált személyt, a Jenőt meg akarták verni a közösségi oldalon közzé tett szöveg kommentelői. Az emberek azt hiszik, amit az újság megír, az úgy is van. Nem olvasnak elég irodalmi szöveget ahhoz, hogy egy szöveg más síkjai is feltáruljanak előttük.

A közönség jókat derült a könyvből felolvasott részleteken 

Főhősei tehát mind olyan tipikusan erdélyi figurák, akikkel könnyen azonosul az olvasó, hiszen mindenkinek van egy olyan szomszédja, aki azt lesi, a másik mikor pucolja meg az ablakot, vagy megszólja, amiért vasárnap teregeti a ruhát. E tekintetben gyermekkori emlékekből táplálkozik: Székelyudvarhelyen, „blokkos” környezetben nőtt fel, többnyire vidékről beköltözött emberekből álló kompakt lakóközösségben. Nem változott azóta sokat a világ, bárhova megyünk Erdélyben, ebben élünk – jegyezte meg a szerző.

Az erdélyi magyar nők szabványos élethelyzete sejlik fel ezekben az esszékben

– vélekedett Tofán Koós Imola. Ezzel kapcsolatosan Botházi kifejtette: azt tapasztalja a környezetében, de saját magán is, hogy a megfelelési kényszer túl nagy teret kap. Szerinte több rakendroll kellene a nőknek, illetve az, hogy gyakrabban dőljenek hátra, és engedjék el a problémákat. Sok női magazin biztat erre, de ez nem feltétlenül célravezető, hiszen ezáltal kötelező feladattá és külön stresszforrássá válik az elengedés.

Napjainkban, amikor mindenki azt a látszatot kelti, hogy mennyire boldog, mintha ez egy olyan állapot lenne, amelyet folyamatosan fenn lehetne tartani, fontos meglátni a boldogság múlékonyságát. Erre a boldogság-központúságra utal a kötet címe is. A szerző szerint a boldogság „belső csiklandozás”, amit a bőre alatt, a zsigereiben érez az ember, és nem közvetíthető a Facebookon. Juszt sem. 

comments powered by Disqus
Erősen jól kell lavíroznia az új román kormány hajójának a PSD által hátrahagyott vízi aknák között, ha nem akar nagyon hamar a levegőbe repülni.
Ha azt hittük, hogy a korrupcióellenesek makulátlan múlttal rendelkeznek, olvassuk el, mit derített ki Dan Barnáról a Rise Projekt.
Az ország, ahol Drakula, Jézus Krisztus, a Ferrari és a szekér egyáltalán nem véletlenül találkozik a csipkés márványpalota udvarán. Radu Paraschivescu írása.
A PSD történetében először fordul elő, hogy a hatalmas pártnak a saját politikai túléléséért kell küzdenie.
Kezdődhet a munka, az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a DNA volt főügyészének kinevezését.
Egy megtévedt kisember pokoljárásán keresztül beszél a magyar közállapotokról a magyar blues „atyja”.
Külföldi turisták benyomásait gyűjtötte csokorba az egyébként galaci szerző. És igazat is ad nekik.
A feltételezések szerint több antikommunista ellenállót is lelőttek a szekuritáté egykori karánsebesi épületének udvarán.
Egy félidő jó foci és egy hatalmas bombagól után a végén játékvezetői segítséggel győzte le Azerbajdzsánt a magyar labdarúgó-válogatott.
A híres vásár ma már múzeum. A szeretetteljes, toleráns, orgiasztikus, alkualapú árucsere múzeuma. De figyelem, aki naiv, ma is könnyen szopóágra kerül!
Úgy tűnik, egyesek egyszerűen képtelenek levetkőzni a Ceaușescu-éra reflexeit. Bár lehet, nem is nagyon akarják, hiszen maguk is az Aranykor méhéből származnak.
A `70-es évek egyik legbrutálisabb gyilkosának története legalább annyira hátborzongató, mint egy skandináv krimisorozat.
Kolbászból készült kerítést biztosan nem, ez tény. De ha megnézzük a rendelkezésre álló adatokat, esetleg rájövünk, hogy talán még sem volt olyan fene jó dolgunk a csodás kommunizmusban.