Székely kongresszus: tudományos rendezvény, politikai üzenettel

Székely tudományos kongresszust szerveznek 2017 áprilisában Székelyföldön, amelynek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) ad otthont – jelentették be a szervezők nemrég Marosvásárhelyen.

A rendezvény megvalósításában társszervezőként vesz részt a kezdeményező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Sapientia–EMTE, amely otthont ad a konferenciának.

A jövőre megszervezendő székely tudományos kongresszus a harmadik lenne a sorban. Az első székely kongresszust 1902-ben tartották, és ennek a centenáriumán, 2002-ben tartottak hasonló célú Székelyföld-konferenciát.

A rendezvény főszervezőjével, Bakk Miklós politológussal, egyetemi oktatóval beszélgettünk.

Kongresszus vagy konferencia? Mind a két megnevezést használják a rendezvénysorozatra. Mi a kettő közti különbség, illetve hogyan „tevődik egymásra” ez a kettős jelleg?

Ha tiszta fogalmi nyelvet akarunk használni, akkor: konferencia. A cél ugyanis egy átfogó, a Székelyfölddel kapcsolatos kutatásokat a lehető legtöbb tudományterületen áttekintő, s a különböző műhelyekbe betekintést nyújtó tudományos konferencia megszervezése. Ennek azonban van egy előzménye, az 1902-es tusnádi székely kongresszus, amelynek a célja inkább gyakorlati – ma úgy mondanánk: közpolitikai – volt.

Nos, az 1902-es kongresszust hagyománynak tekintve, tulajdonképpen egy tradíció, de legalábbis egy hivatkozási alap tartalmi megújításaként is tekinthetjük a mostani tervet. Tehát: tradíció és újítás – innen a szóhasználatbani kettősség is. Így tekintette a problémát 2002-ben Kolumbán Gábor is, amikor a tusnádi kongresszus századik évfordulóján megszervezte a „Székelyföld-konferenciát”. Ez egyrészt emlékkonferencia volt, de ugyanakkor a tudományos jelleget is hangsúlyozta. Viszont konklúziói szintén gyakorlatibbak, közpolitikai, illetve fejlesztéspolitikai jellegűek voltak.

A mostani konferenciát annyiban gondolom tudományosabbnak, hogy célja elsődlegesen tudományon belüli: bemutatni, hol is állnak a különböző tudományterületeken a Székelyfölddel kapcsolatos kutatási témák és szintézisek. Lehetne, természetesen, azt is felhozni, hogy mi értelme ennek, hiszen az egyes tudományok maguk is elvégzik ezt a saját szakmai berkeikben, azonban ennek az átfogó konferenciának mégis van egy többlete, hiszen a diszciplinák egymásmellettisége újraproblematizálási lehetőségeket nyújt, új kontextust ad esetleg az egyes kutatási kérdéseknek.

Akkor lesz a rendezvénynek politikai, autonómiával kapcsolatos üzenete, felhangja? Hisz az SZNT is társszervező...

Természetesen, még ha tudományos konferencia is, átfogó voltából adódóan van politikai üzenete. Hiszen politikai üzenet az, hogy Székelyföld létezik tudományos tématárként és hogy felkerülhet a tudományok humánerőforrás-térképére. A régiók társadalmi konstrukciók is, tehát erősíti Székelyföldet, ha azt mutatja, hogy a tudomány számára is valamiképpen egység.

Azt is természetesnek veszem, hogy jelen lesz a politikai érdek is a konferencia környékén. Az SZNT témagazdának gondolja magát e konferencia ügyében, de – úgy vélem – székelyföldi és magyarországi politikusok is igényt tartanak majd, hogy részesüljenek a konferencia legitimáló hozadékából.

Amit fontosabbnak tartok, az nem a politikai, hanem a tudománypolitikai dimenzió – a kettő ugyanis nem azonos. Az elmúlt évek során, elsősorban a székelyföldi múzeumok fejlődésével és a Sapientia–EMTE karainak kiépülésével, megnövekedett a tudományos kutatásnak is helyet adó intézmények száma Székelyföldön. Talán lassan lehetne gondolkodni azon, hogy milyen intézményközi viszonyok, közös projektek alakíthatók ki. A konferencia jó alkalom erre.

2002-ben Kolumbán Gáborék arra gondoltak, hogy a Székelyföld konferenciasorozat átalakulhatna Székely Regionális Fejlesztési Fórummá, annak valamiféle állandó bizottságai lennének, amelyek stratégia- és programalkotással foglalkoznának. Ezzel párhuzamosan pedig kétévente sor kerülne a Székelyföld Tudományos Konferenciára, amely számba veszi a eredményeket, és az egész a Sapientia koordinálásával működne.

Ma már látható, hogy az akkori elképzelések túl ambiciózusak voltak, mindazonáltal érdemes visszatérni ezekhez az ötletekhez, s végiggondolni, mi életképes ma, illetve 2017-ben a tizenöt évvel korábbi, 2002-es elképzelésekből.

Idézek egy MTI-nek adott nyilatkozatból: „a konferencia megszervezésével elindítható Székelyföld regionális tudományos stratégiájának a kidolgozása is”. Hogyan kell ezt elképzelni, mi várható egy ilyen regionális stratégia „megszületésétől”?

Nos, épp az előbb említetteket. Persze, kissé hangzatos szómágiának tűnik egy ilyen „regionális tudományos stratégia” emlegetése. A sikeres nyugat-európai régiók gondolkodnak regionális tudományos stratégiákban, amellyel tulajdonképpen humánerőforrásaik hosszú távú tervezését is segítik. Én azonban itthon arra gondolok, hogy amennyiben a székelyföldi tudományos kutatóhelyek között létrejön egy konzorciális, laza, de állandó együttműködés, az már stratégiának tekinthető.

Volumenében, méreteiben mire lehet számítani? Hány előadót várnak, és milyen szakterületekről?

Nem tudok erre válaszolni. Csupán remélem, hogy az itt vázolt elképzelés kellően átfogó módon megvalósul. Sok akadály van, az együttműködésre való képesség nem túlságosan jellemzi a mi intézményi kultúránkat. Rejtett rivalizációk is léteznek, elég, ha csak a Sapientia és a BBTE közötti viszonyra utalok.

Az igazság az, hogy úgy érzem, személyesen is rizikót vállaltam, amikor elfogadtam a Sapientia–EMTE  rektorának a felkérését, hogy indítsam el a szervezést, anélkül azonban, hogy erről komolyabb előzetes intézményközi egyeztetésekre sor került volna...

Mennyire szól a székely kongresszus kifejezetten Székelyföldnek, és mennyire kifelé, a székelységet jobban megismerni kívánó magyar, román, esetleg nemzetközi közvéleményhez?

A konferencia nyitott, a meghirdetett témakörökbe bárhonnan bejelentkezhetnek majd az előadók, a kutatók. És három munkanyelv lesz: a magyar, a román és az angol. Az utóbbi is jelzi a rendezvény nemzetközi közösség felé való nyitottságát.

Amint az előbbiekből is kiderült, véleményem szerint két fő célja van a konferenciának. Az egyik: erős üzenet arról, hogy létezik székelyföldi tudományosság. A másik: kezdődjön el valamiféle intézményközi integráció Székelyföldön a kutatás-fejlesztés érdekében.

Nos, a kérdésre adható válasz az első célban rejlik. Az üzenetnek mind kifele, Románia és a nagyvilág, mind befele, a székelyföldi társadalom felé léteznie, hatnia kell.

Terveznek-e valamiféle „utóéletet” a rendezvénynek (pl. kiadványok, médiamegjelenések formájában, illetve bizonyos folyamatok láthatóbbá tétele terén)?

Nem tudom, mennyire lesz indokolt egy olyan kiadvány, amely a konferencia teljes előadásanyagát lefedi. Ez túlságosan összetett, mondjam úgy, kompozit anyag lenne ahhoz, hogy a célközönségét meg lehessen határozni. De ez majd a konferencia után dől el.

Fontosabbnak tartom, hogy újabb kutatási területek körvonalazódjanak, együttműködések alakuljanak ki. Vagy még szerényebben: a kutatók ismerkedjenek egymással...