Mimesis Fesztivál a föld alatti labirintusban

Hétfő délután négy órakor kábé 200 ember gyülekezett a Bánffy-palota napsütötte udvarán: ki az asztaloknál üldögélve, ki a lépcsőkön, a kerengőn állva, ki meg a zöld gyepen heverészve. Az alkalom: a 7. Kolozsvári Magyar Napok egyik rangos kortárs vizuális művészeti eseményének megnyitója. Igen, a Mimesis Fesztiválról van szó, amely immár negyedszer lép a nagyérdemű közönség elé.

Aki a korábbi évek Mimesis-akcióin jelen volt, kicsit talán csalódottan nézett körül a múzeumban. Hiszen hiányzott a mindenkori plusz egy „meghívott”: a New York. Márkos Tünde, az Origo Egyesület elnöke, a fesztivál főszervezője meg is említette megnyitóbeszédében: bármekkora is a veszteség nyomán érzett keserűség, a tavalyi Colectiv-tragédia után a szervezők nem vállalták, nem vállalhatták a felelősséget, hogy a képzőművészeti akciók vagy a hajnalig tartó víg murik során az emberek fejére essen az ingatlan, amely sajnos ugyanolyan állapotban van, mint eddig. Az idei fesztivál címe: Conti-Mentális Terek, témája pedig igen aktuális: az egymástól radikálisan különböző kultúrák konfliktusa a kortárs vizuális művészetek nyelvén, természetesen.

Viszont, amint azt Zakariás Ágota beszédében igen találóan megjegyezte, „… az újdonság varázsa a Bánffy-palota pincéjének esetében is megvan, hiszen egy sokáig nem használt térről van szó, amelyet csak néhány hete vontak be a kiállítási forgalomba. (…) A kiállítótér itt is ugyanolyan fontos, mint a kiállított tárgyak, illetve a Contihoz hasonlóan a Bánffy-palota pincéje is kiállított tárgyként működik.”

És tényleg. Amint az ember alábukik a kazamatákba, azonnal magával ragadja a hely szelleme. Nem is a múltba, időtlen térbe kerül a néző, egy labirintusba, ahol a legváratlanabb pillanatokban bukkan elő a 28 alkotó egy-egy munkája. Nemigen tudjuk leírni a föld alatti (művész)világ csodáit. Ahogy a közhely mondja: ezt tényleg látni kell. Hogy mikor? Hétfőtől vasárnapig (augusztus 15-21.) délelőtt tíz és délután hat óra között a Bánffy-palotában.

Noha nehéz a feladat, azért igyekszünk megmutatni mindazt, amit a fényképezőgép lencsevégre kaphat. Íme:

A megnyitók (balról jobbra): Zakariás Ágota művészettörténész, Márkos Tünde képzőművész, az Origo Egyesület elnöke, a Mimesis Fesztivál lelke és Bordás Beáta, a Kolozsvári Művészeti Múzeum munkatársa.

És akiknek megnyitják: a nagyérdemű közönség. Pontosabban a polgári oldal, amely az ernyők alatt ül.

És az alternatív oldal, amely elhever a Bánffy-palota udvarának gyepén.

E föld alatti tér kapuja körül ez a szlogen dukál: Te, ki itt belépsz, vértezd fel magad reménnyel, mert igazi csodák várnak rád.

A nézők is átlényegülnek a palota kazamatáinak labirintusában.

Az igéző keblek szinte megemelkednek, amint a hölgy arra készül, hogy megfújja trombitáját és felköltse az árnyakat is.

Nem csak a videoinstalláció szereplője mozog a vásznon. Maga a lepel is kísértetiesen lebeg a gép keltette szélben.

A darázs nem a perspektíva miatt ekkora. Valóban óriási. Viszont törpe rokonaival ellentétben nem szúr. Inkább gyönyörködtet.

A legkülönbözőbb kultúrák hátrahagyott nyomai emelkednek ki a föld alatti labirintus homokjából. Lenyűgöző!

És végül: igen, a művészet kísérletezés, játék. Ám, mint minden játék, véresen komoly.

Fotók: Szabó Tünde