A világháború már zajlik, csak nem Európában

A kolozsvári unitáriusok idén szélesre tárták az amúgy is nyitott kapuikat az aktuális, sokat vitatott témák előtt.  Az Európai érték(t)rendek című beszélgetésen Egyed Péter filozófus, költő, egyetemi tanár és Kolumbán Gábor mérnök, fizikus, közgazdász, civilszervezet-vezető, korábbi Hargita megyei tanácselnök, volt unitárius főgondnok és jelenlegi énlaki bivalyosgazda cserélt eszmét az öreg kontinens legégetőbb problémáiról, Farkas Emőd mostani unitárius főgondnok moderálásával.

Mit jelent európainak lenni, melyek az európai civilizáció alapértékei?

– hangzik el az alapkérdés rögtön az elején, és előkerül Lucian Boia A Nyugat alkonya című könyve, amelyben meglehetősen lehangoló jövőképet fogalmaz meg, az európai kultúra és civilizáció összeomlását vizionálva.

Az alapértékekkel kapcsolatban Egyed Péter az Európai Unió Alapjogi Chartáját idézi, amely az európai polgárokat kizárólag a maguk individualitásában határozza meg, egyénekként – ez az európai liberalizmus mérvadó felfogása, amelynek nagy hibája, hogy figyelmen kívül hagyja az emberi létezés közösségi vetületeit. A kisebbségben élő magyarok számára ez azért gond, mert alkalmat ad arra, hogy bármilyen közösségi jellegű jogkövetelést uniós szinten erre hivatkozva söpörjenek le az asztalról.

Az európai chartában továbbá a kereszténység sem szerepel mint alapvető érték, ez részben a felvilágosodás szekuláris ideológiájának, részben pedig a különböző, politikailag és kulturálisan eltérő hátterű tagállamok megegyezéskényszerének a következménye. Ez azonban zavart okoz az európai értéktudatban: Egyed olaszországi élményeire hivatkozik, ahol azt tapasztalta, hogy a regionálisan tagolt olasz identitás legfontosabb összetartó ereje a katolicizmus.

Edwin Lord Weeks festménye a córdobai mecset belsőjéről (részlet)

Az iszlám európai jelenléte nem újdonság: Délen most is vannak muszlim kultúrájú országok és régiók (Albánia, Koszovó, Bosznia), történeti visszatekintésben pedig ott a középkori Córdobai Kalifátus példája.

Kolumbán Gábor bevallja, hogy a kezdetektől ösztönösen euroszkeptikusnak tartotta magát, annak ellenére, hogy a 90-es évek végén elég gyakran járta meg Strasbourgot, mivel tagja volt két uniós munkabizottságnak is.

Június 23., azaz a Brexit-népszavazás után az EU válsága felerősödik, mert a népszavazásnak nincs jó eredménye, bármelyik opció is győzzön, az komoly lélektani törést okoz majd. „Az angolok népszavazása az EU-ból való kilépésről olyan, mint a december 5-i népszavazás volt számunkra a kettős állampolgárságról” – fogalmazza meg egy eléggé meghökkentő hasonlattal.

Az Európai Unió projektje megbukott,

mivel a létrehozása mögött nem áll más, mint az emberi kétségbeesés: ezt a konstrukciót a második világháború tapasztalata szülte, és legfőbb célja elkerülni a harmadik világháború kitörését.

Európa azonban nem úszta meg a belső konfliktusokat, csupán exportálta azokat, ennek köszönhető a mostani migránshullám is. „A harmadik világháború már zajlik, csak nem Európa területén” – kapjuk fel ismét a fejünket egy erős kijelentésére.

Az EU, Kolumbán szerint, olyan építményre hasonlít, amelynek először a tetejét húzták fel, de az alapjait nem rakták le, a tagállamokban nincs meg az a szolidaritásérzet, amely szükséges lenne a migránsválsághoz hasonló globális kihívások kezelésére, és ha Merkel kancellár asszony nem tartaná össze vasmarokkal, már szétesett volna. Az Unió technikailag képtelen kezelni a szituációt, ami tragikus következményekhez vezet, hiszen a Földközi-tenger már most tömegsírrá vált.

Fogas kérdések, gondterhelt előadók: Egyed Péter, Farkas Emőd és Kolumbán Gábor

Egyed Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy

az erdélyi történelemben nem ismeretlen a „migránskérdés”,

és a cigányok, illetve az örmények tömeges letelepítésére utal – mire Farkas Emőd bátorkodik közbevetni, hogy a katolikus örmények érkezése talán nem vethető össze a tömeges muszlim bevándorlással.

Kolumbán szerint a probléma abban áll, hogy a kultúrákat eleve erős, zárt közösségek tartották fenn, a nyugati kultúrkörben azonban az individualizációs és információs-kommunikációs folyamatok nyitottá tették a társadalmat. Abban mindenki egyetért, hogy a nyílt társadalom jó, csakhogy a migránsok zárt kultúrákból jönnek, és identitásukról érthető módon nem akarnak lemondani, ráadásul a demográfiai trendek egyértelműen számukra kedvezőek.

Az Európai Uniónak ezt az ellentmondást kéne kezelnie, úgy integrálva a migránsokat, hogy a jóléti társadalom vívmányai se vesszenek el – mert ha nem kezeli, az olyan folyamatokat indíthat el Európában, amelyek a bezárkózás kultúrájához való visszatérést eredményezik a tagállamok jelentős részében.

Hogy miként kéne kezelni, illetve hogyan oldhatók fel az egész problémakörben rejlő ágas-bogas önellentmondások, arra most sem sikerült választ találni. „Nem lehetetlen, hogy Európa tényleg muszlim lesz. De az is Európa lesz” – vágja szét a gordiuszi csomót Kolumbán.

Ettől aztán mindenki megnyugodott.