Terrorveszély Erdélyben???

Tisztelt Szerkesztő úr!

Nevem Kovács Pál, fehér vagyok, katolikus, hetedíziglen magyar és kolozsvári lakos, továbbá ilyen, hogy is mondják, heteroszexuális. Aggodalomtól elszorult szívvel olvastam, hogy arab terroristák támadtak Csíksomlyóra.

Ez a barna veszedelem tűrhetetlen, kérem! És nem csak! Mármint nem csak Csíksomlyót fenyegeti. Hanem Kolozsvárt is, ahol immár 60 éve élek. Mellesleg egész Erdélyt! A tegnap például elmentem a boltba – a Minorita utcában lakom, tetszik tudni – és az aranyos kislány éppen felmondott, és a tulajdonos állt a pult mögött, és képzelje el, kérem, olyan arab volt, mint a tavasz! De még magyarul is tudott. Azt mondta: zsonápot. Honnan tudta, kérem, hogy milyen nyelven kell köszönni nekem? Érti? Ezek felkészültek. Mindenre elszántak. És képzelje, adott nekem egy liter tejet, egy veknit és egy csomag cigarettát. Azóta itt állnak az asztalon. Nem merem kibontani a csomagolást.

De nem csak ez történt. Hazamenet elhaladtam egy kávéházi terasz előtt. Az egyik asztalnál öt, érti, öt muzulmán külsejű egyén ült. Hogy honnan tudom, hogy muzulmánok voltak? Sört ittak, kérem! Világos, mint a nap! Idejönnek, elisszák a kultúránkat. Én is szomjas voltam, én is leültem volna egy asztalhoz a saját szülővárosomban, a saját szülőföldemen, én is megittam volna egy kis korsó hazai fehér (!) sört, de hát nem lehetett. Mindenütt ott ült az az öt arab külsejű gyanús.

És ezzel még nincs vége. Amikor már, kiszáradt szájjal és rémülten dobogó szívvel (három bomba volt a szatyromban, kérem!) betértem az én utcámba, megáll mellettem egy ilyen tető nélküli autó, és egy kendőbe bugyolált napszemüveges nőszemély megkérdi, merre van a városháza. Kendő, napszemüveg, városháza. Az a némber öngyilkos merényletre készült. Elküldtem Bács irányába. Én, kérem, patrióta vagyok!

Azóta nem merem elhagyni a lakást. Szerencsére jött a postás, hozta a nyugdíjat, ezért el tudtam küldeni Önnek ezt a levelet. Kérem, tisztelt Szerkesztő úr, tegyenek valami! Írják meg Kolozsvár és egész Erdély lakóinak: ne hagyják el a hitüket és az otthonaikat. Mert a barna veszedelem itt jár közöttünk! Halmozzanak fel minél több élelmet az éléskamrákban. Eljött az ellenállás ideje! Nem tűrjük tovább, hogy meggyalázzák ősi, fehér, katolikus, magyar és ilyen, na, heteroszexuális kultúránkat.

Tisztelettel,

Kovács Pál, az Önök hű olvasója