A csíksomlyói terrorveszély híre válaszra ingerelte egyik olvasónkat. Na jó, ez vicc. Minket ingerel az ostoba sajtó!
Tisztelt Szerkesztő úr!
Nevem Kovács Pál, fehér vagyok, katolikus, hetedíziglen magyar és kolozsvári lakos, továbbá ilyen, hogy is mondják, heteroszexuális. Aggodalomtól elszorult szívvel olvastam, hogy arab terroristák támadtak Csíksomlyóra.
Ez a barna veszedelem tűrhetetlen, kérem! És nem csak! Mármint nem csak Csíksomlyót fenyegeti. Hanem Kolozsvárt is, ahol immár 60 éve élek. Mellesleg egész Erdélyt! A tegnap például elmentem a boltba – a Minorita utcában lakom, tetszik tudni – és az aranyos kislány éppen felmondott, és a tulajdonos állt a pult mögött, és képzelje el, kérem, olyan arab volt, mint a tavasz! De még magyarul is tudott. Azt mondta: zsonápot. Honnan tudta, kérem, hogy milyen nyelven kell köszönni nekem? Érti? Ezek felkészültek. Mindenre elszántak. És képzelje, adott nekem egy liter tejet, egy veknit és egy csomag cigarettát. Azóta itt állnak az asztalon. Nem merem kibontani a csomagolást.
De nem csak ez történt. Hazamenet elhaladtam egy kávéházi terasz előtt. Az egyik asztalnál öt, érti, öt muzulmán külsejű egyén ült. Hogy honnan tudom, hogy muzulmánok voltak? Sört ittak, kérem! Világos, mint a nap! Idejönnek, elisszák a kultúránkat. Én is szomjas voltam, én is leültem volna egy asztalhoz a saját szülővárosomban, a saját szülőföldemen, én is megittam volna egy kis korsó hazai fehér (!) sört, de hát nem lehetett. Mindenütt ott ült az az öt arab külsejű gyanús.
És ezzel még nincs vége. Amikor már, kiszáradt szájjal és rémülten dobogó szívvel (három bomba volt a szatyromban, kérem!) betértem az én utcámba, megáll mellettem egy ilyen tető nélküli autó, és egy kendőbe bugyolált napszemüveges nőszemély megkérdi, merre van a városháza. Kendő, napszemüveg, városháza. Az a némber öngyilkos merényletre készült. Elküldtem Bács irányába. Én, kérem, patrióta vagyok!
Azóta nem merem elhagyni a lakást. Szerencsére jött a postás, hozta a nyugdíjat, ezért el tudtam küldeni Önnek ezt a levelet. Kérem, tisztelt Szerkesztő úr, tegyenek valami! Írják meg Kolozsvár és egész Erdély lakóinak: ne hagyják el a hitüket és az otthonaikat. Mert a barna veszedelem itt jár közöttünk! Halmozzanak fel minél több élelmet az éléskamrákban. Eljött az ellenállás ideje! Nem tűrjük tovább, hogy meggyalázzák ősi, fehér, katolikus, magyar és ilyen, na, heteroszexuális kultúránkat.
Tisztelettel,
Kovács Pál, az Önök hű olvasója
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Nyomtatott és online kiadványainak valamennyi munkatársától megválik a római katolikus egyház, amely átszervezéssel magyarázza a döntést. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) méltánytalannak tartja az újságírókkal szembeni bánásmódot.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
A csíkszeredai bevásárlópark felvásárlásával belép a román piacra a cseh Star Capital Finance – írja a profit.ro a vállalat közleménye alapján.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.