tétmérkőzés
Szerző: Boros Miklós
2016. március 24. csütörtök, 17:47
Bukarest dühöng, hogy az ország legtöbb nagy sporteseményét Kolozsvárra helyezték. De van-e alapja a felháborodásnak? Kis történeti áttekintés.

Mircea Stroescu (Bukaresti Colţea) – Bartha József (Nagyváradi Törekvés), Hirsch Elemér (Kolozsvári AC) – Fuhrmann Gyula (Aradi AMEF), Hönigsberg Miklós (Nagyváradi AC), Jakobi Dezső (Kolozsvári Haggibor) – Ströck Albert (Törekvés), Aurel Guga (Kolozsvári U), Wetzer Rudolf (Temesvári Unirea), Rónay Ferenc (NAC), Drescher Zoltán (NAC). Ez volt a román labdarúgó-válogatott összeállítása 1923. július elsején, a kolozsvári Városi stadionban játszott, Csehszlovákia elleni mérkőzésen.

A korabeli tudósítások szerint mintegy tízezren látták a vendégek 6-0-ás győzelmével zárult találkozót – azt azonban talán senki sem gondolta a jelenlevők közül, hogy közel 93 évet kell várni ahhoz, hogy újra felnőtt válogatott mérkőzést rendezzenek a sétatéri pályán.

A csehszlovákok elleni összecsapás mindössze a negyedik volt a román válogatott történetében, és mindössze a második hazai pályán. Az első hazai meccset Csernyivciben (Cernăuţi) rendezték 1922. szeptember 3-án, az ellenfél az akkor szomszédos Lengyelország volt, az eredmény 1-1 lett. (A korabeli román futball Erdély–Regát konfliktusairól érdemes elolvasni ezt a cikket.)

Azóta kétszer átépítették és háromszor átkeresztelték a sétatéri stadiont, de a válogatott meccsek elkerülték az ország második legnagyobb és legmodernebb arénáját. 1985-ben terveztek ugyan egy szintén Csehszlovákia elleni barátságos találkozót, de végül lefújták, 1988-ban pedig az olimpiai válogatott játszott itt az NSZK és Lengyelország ellen.
Kolozsvárra csak 2008-ban tért vissza egy meccs erejéig a nemzeti együttes, de akkor a Bajnokok Ligájára frissen átépített fellegvári dr. Constantin Rădulescu stadionban fogadta Litvániát. A váratlan 3-0-ás vereség viszont jó időre elvette a szövetség és a szakvezetés kedvét a kolozsvári meccsektől.

A Monarchia „dunai iskolája”

A Román Labdarúgó-szövetség amúgy sem tartozott soha a vidéki válogatott mérkőzések hívei közé. A központosított román nemzetállami gondolat jegyében a nemzeti együttes otthona Bukarest volt, különösen miután 1953-ban felépült az Augusztus 23 (később Lia Manoliu) stadion. De a második világháború előtt, a román foci hőskorában is csak négyszer játszott a fővároson kívül a válogatott, az említett két meccs mellett egyszer-egyszer Aradon és Nagyváradon.

Pedig akkor még a Monarchia futballörökségét (az ún. dunai iskolát) tovább ápoló erdélyi, bánsági és partiumi csapatok magyar, sváb és zsidó játékosai adták a válogatott javát, az 1923-as kolozsvári meccs volt az első, amelyen egy regáti játékos, a kapus Stroescu is pályára lépett. Az első román nemzetiségű focisztár és a válogatott első csapatkapitánya, Aurel Guga is a ma Szerbiához tartozó bánsági Kevevárán (Kovin) született.

Erdély felkerül a futballtérképre

A kommunizmus első két évtizedében a válogatott kizárólag Bukarestben játszott hazai mérkőzést, 1931 és 1966 között egyetlen vidéki találkozó sem volt. A hatvanas és hetvenes években is csak szórványosan került be egy-egy vidéki meccs, szigorúan a Regátban, a nagy áttörésre 1982-ig kellett várni.

Ekkor lett szövetségi kapitány a kiváló PR-érzékkel rendelkező Mircea Lucescu, aki négy év alatt körbeturnézta az országot a nemzeti együttessel, bár az igazán fontos tétmeccsek ekkor is Bukarestben maradtak. Így is 12 meccset játszottak a fővárostól távol, és az erdélyi városok is ekkor kerültek vissza a válogatott térképére.

Lucescu döntésében persze az is szerepet játszott, hogy kapitánysága első felében párhuzamosan a Vajdahunyadi Corvinul edzője (sőt, játékosa is!) volt, másrészt, hogy akkoriban vidéki klubok, az Universitatea Craiova és a Corvinul adták a keret gerincét.

Bukarest visz mindent

A Steaua BEK-győzelemben kicsúcsodott felfutása és Jenei Imre 1986 őszén kezdődő kapitánysága alatt már ismét megritkultak a vidéki meccsek, a két nagyszebeni találkozó kizárólag annak volt köszönhető, hogy a megyei párttitkárt Nicu Ceauşescunak hívták.

Ebben az időben lett a válogatott otthona a Ghencea stadion, amely hiába volt háromszor kisebb az Augusztus 23-nál, a Steaua-lázban égő rendszer a katonacsapat otthonába költöztette a nemzeti csapatot is.

Ezen a rendszerváltás után sem változtatott, mivel a hatalmi fölényét 1990 után a játékosok kiárusításával anyagi fölényre változtató Steaua továbbra is a román labdarúgás domináns klubja maradt, olyannyira, hogy Lucescu 1986-os leváltása óta mindössze négy évig (1991–1993 és 2009–2011) volt olyan edzője a válogatottnak, aki nem kötődött a piros-kékekhez. 

Vissza vidékre?

A válogatott 2002 után főként kényszerből tért vissza vidékre, amikor a bukaresti stadionok – elsősorban a korrupciós ügyek nyomán leromlott gyepszőnyegek – állapota már kihatással volt a csapat játékára, de a román szövetség nemzetközi megítélésére is.

A csapat fő otthona ekkor – főként Hagi lobbierejének köszönhetően – Konstanca lett, egészen 2011-ig, amikor szinte egyidőben készült el a bukaresti Nemzeti Aréna, a Kolozsvár Aréna és a ploieşti-i Ilie Oană stadion.

Azóta öt év alatt csak egyszer nem a fővárosban játszott a válogatott, és most is csupán kényszerből, a Nemzeti Aréna tűzbiztonsági engedélye körüli herce-hurca miatt játszott szerdán Giurgiuban a litvánokkal, és fogadja vasárnap Kolozsváron a spanyolokat.   

Összesítve, a román válogatott eddigi 664 hivatalos mérkőzéséből 275-öt vívott meg hazai pályán, ebből 224-et Bukarestben. Vidékre csupán a hazai meccsek 18,5 százaléka, 51 találkozó jutott, ezen 18 város osztozott. Erdélyben és a Bánságban pedig mindössze 18 alkalommal játszott a nemzeti együttes. Galac a legnagyobb romániai város, amelyben még sosem játszott a válogatott, Erdélyben pedig Nagybánya a legjelentősebb, válogatott meccs nélkül maradt település.    

A román válogatott vidéken rendezett hazai mérkőzései
1922. szeptember 3., Csernyivci, Makkabi-stadionRománia–Lengyelország 1-1
1923. július 1, Kolozsvár, Városi stadionRománia–Csehszlovákia 0-6
1928. április 15., Arad, Gloria CFR-stadionRománia–Törökország 4-2
1931. szeptember 20, Nagyvárad, II. Károly-stadionRománia–Csehszlovákia B 4-1
1966. november 17., Ploieşti, Petrolul-stadionRománia–Lengyelország 4-3
1972. szeptember 3., Craiova, Central-stadion   Románia–Ausztria 1-1
1974. július 23., Konstanca, Május 1-stadionRománia–Japán 4-1
1979. április 4., Craiova, Central-stadionRománia–Spanyolország 2-2
1982. május 1., Vajdahunyad, Corvinul-stadion   Románia–Ciprus 3-1
1982. július 15., Suceava, Areni-stadionRománia–Japán 4-0
1983. március 9., Marosvásárhely, Augusztus 23. stadionRománia–Törökország 3-1
1983. március 30., Temesvár, Május 1. stadionRománia–Jugoszlávia 0-2
1984. március 7., Craiova, Central stadionRománia–Görögország 2-0
1984. április 11., Nagyvárad, Városi stadionRománia–Izrael 0-0
1984. július 29., Iaşi, Augusztus 23. stadion   Románia–Kína 4-2
1984. július 31., Buzău, Gloria stadionRománia–Kína 1-0
1985. március 27., Nagyszeben, Városi stadionRománia–Lengyelország 0-0
1985. április 3., Craiova, Central stadionRománia–Törökország 3-0
1985. augusztus 28., Temesvár, Május 1. stadionRománia–Finnország 2-0
1986. április 23., Temesvár, Május 1. stadionRománia–Szovjetunió 2-1
1987. április 8., Brassó, Városi stadionRománia–Izrael 3-2
1988. szeptember 20., Konstanca, Május 1. stadionRománia–Albánia 3-0
1988. november 23., Nagyszeben, Városi stadionRománia–Izrael 3-0
1989. március 29., Nagyszeben, Városi stadionRománia–Olaszország 1-0
1991. augusztus 28., Brassó, Városi stadionRománia–Egyesült Államok 0-2
1998. június 6., Ploiesti, Ilie Oană stadionRománia–Moldova 5-1
2000. április 26., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Ciprus 2-0
2001. április 25., Ploieşti, Astra stadionRománia–Szlovákia 0-0
2002. március 27., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Ukrajna 4-1
2002. augusztus 21., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Görögország 0-1
2002. november 20., Temesvár, Dan Păltinişan stadionRománia–Horvátország 0-2
2003. június 7., Craiova, Ion Oblemenco stadionRománia–Bosznia-Hercegovina 2-0
2003. szeptember 6., Ploieşti, Astra stadionRománia–Luxemburg 4-0
2004. szeptember 4., Craiova, Ion Oblemenco stadionRománia–Macedónia 2-1
2005. június 8., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Örményország 3-0
2005. augusztus 17., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Andorra 2-0
2005. szeptember 3., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Csehország 2-0
2006. augusztus 16., Konstanca, Farul stadionRománia–Ciprus 2-0
2006. szeptember 2., Konstanca, Farul stadionRománia–Bulgária 2-2
2007. március 28., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Luxemburg 3-0
2007. június 6., Temesvár, Dan Păltinişan stadionRománia–Szlovénia 2-0
2007. október 13., Konstanca, Farul stadionRománia–Hollandia 1-0
2008. augusztus 20., Urziceni, Tineretului stadionRománia–Lettország 2-0
2008. szeptember 6., Kolozsvár, dr. Constantin Rădulescu stadionRománia–Litvánia 0-3
2008. október 11., Konstanca, Farul stadionRománia–Franciaország 2-2
2009. március 28., Konstanca, Farul stadionRománia–Szerbia 2-3
2009. október 14., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Feröer 3-1
2010. március 3., Temesvár, Dan Păltinişan stadionRománia–Izrael 0-2
2010. szeptember 3., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Albánia 1-1
2011. március 29., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Luxemburg 3-1
2015. március 29., Ploieşti, Ilie Oană stadionRománia–Feröer 1-0
2016. március 23., Giurgiu, Marian Anastasovici stadionRománia–Litvánia 1-0

 

comments powered by Disqus
Hogy kerül a cuna meg a farok a mioritikus keresztnévlistára? Többek közt erről is szól Radu Paraschivescu briliáns írása.
Persze, Dăncilă is udvarolhatna elegánsabban a magyar szervezet támogatásáért.
Ha ez igaz, nem is értjük, minek kell irtó sok pénzért választást szervezni?
Ki érti ezt? Most, hogy a szokásos cirkusz nélkül lehetne szavazni külföldön, már nem olyan vonzó a szavazás lehetősége.
A PSD egy rothadó politikai hulla. De még mozog. Sőt, irányít. Mircea Morarius írása.
Legszívesebben saját kezűleg lapátolná vissza a földet Kolozsvár vezetése a most megtalált északi kapu alapjaira.
Adózzunk egy perc néma csenddel az életszínvonal emlékének. :(
Ismerős a helyzet, ugye? Valaki belénk gyalogol, jön az igazságszolgáltatás, aztán kiderül, hogy a valaki igazából Valaki, és az igazságszolgáltatás szépen odébb áll.
Ha ilyen alakok irányítják a romániai közoktatást, márpedig ez a helyzet, akkor nincs miért csodálkozni a sorozatos katasztrófákon.
De lehet, hogy nem is baki? Lehet, hogy Viorica maszkja alatt Liviu Dragnea rejtőzik? De akkor… ki ül a dutyiban a Vezér maszkja alatt?
Mert egy amerikai kampányfotó igazán jól mutat a jelöltek vécéjében, izé, cévéjében. Na de ki marad itthon, a mioritikus politikai latrinában?
A megrendült takarítónő hirtelen azt sem tudta eldönteni, a terrorelhárítást, Chuck Norrist vagy a szellemirtókat hívják rá az Apokalipszis három ifjú lovasára, akik annyira idegesek lettek egy zenélős játéktól, hogy szanaszét verték a komplett iskolát. ¯\_(ツ)_/¯
Mintha folyton ugyanaz a film menne az összes romániai moziban. Lepereg, aztán kezdődik újra. És a megalázott figurák mi vagyunk. Meg a gyermekeink.
Több tíz páciens is érintett lehet, állítja az elmekórház igazgatója.