tétmérkőzés
Szerző: Boros Miklós
2016. március 24. csütörtök, 17:47
Bukarest dühöng, hogy az ország legtöbb nagy sporteseményét Kolozsvárra helyezték. De van-e alapja a felháborodásnak? Kis történeti áttekintés.

Mircea Stroescu (Bukaresti Colţea) – Bartha József (Nagyváradi Törekvés), Hirsch Elemér (Kolozsvári AC) – Fuhrmann Gyula (Aradi AMEF), Hönigsberg Miklós (Nagyváradi AC), Jakobi Dezső (Kolozsvári Haggibor) – Ströck Albert (Törekvés), Aurel Guga (Kolozsvári U), Wetzer Rudolf (Temesvári Unirea), Rónay Ferenc (NAC), Drescher Zoltán (NAC). Ez volt a román labdarúgó-válogatott összeállítása 1923. július elsején, a kolozsvári Városi stadionban játszott, Csehszlovákia elleni mérkőzésen.

A korabeli tudósítások szerint mintegy tízezren látták a vendégek 6-0-ás győzelmével zárult találkozót – azt azonban talán senki sem gondolta a jelenlevők közül, hogy közel 93 évet kell várni ahhoz, hogy újra felnőtt válogatott mérkőzést rendezzenek a sétatéri pályán.

A csehszlovákok elleni összecsapás mindössze a negyedik volt a román válogatott történetében, és mindössze a második hazai pályán. Az első hazai meccset Csernyivciben (Cernăuţi) rendezték 1922. szeptember 3-án, az ellenfél az akkor szomszédos Lengyelország volt, az eredmény 1-1 lett. (A korabeli román futball Erdély–Regát konfliktusairól érdemes elolvasni ezt a cikket.)

Azóta kétszer átépítették és háromszor átkeresztelték a sétatéri stadiont, de a válogatott meccsek elkerülték az ország második legnagyobb és legmodernebb arénáját. 1985-ben terveztek ugyan egy szintén Csehszlovákia elleni barátságos találkozót, de végül lefújták, 1988-ban pedig az olimpiai válogatott játszott itt az NSZK és Lengyelország ellen.
Kolozsvárra csak 2008-ban tért vissza egy meccs erejéig a nemzeti együttes, de akkor a Bajnokok Ligájára frissen átépített fellegvári dr. Constantin Rădulescu stadionban fogadta Litvániát. A váratlan 3-0-ás vereség viszont jó időre elvette a szövetség és a szakvezetés kedvét a kolozsvári meccsektől.

A Monarchia „dunai iskolája”

A Román Labdarúgó-szövetség amúgy sem tartozott soha a vidéki válogatott mérkőzések hívei közé. A központosított román nemzetállami gondolat jegyében a nemzeti együttes otthona Bukarest volt, különösen miután 1953-ban felépült az Augusztus 23 (később Lia Manoliu) stadion. De a második világháború előtt, a román foci hőskorában is csak négyszer játszott a fővároson kívül a válogatott, az említett két meccs mellett egyszer-egyszer Aradon és Nagyváradon.

Pedig akkor még a Monarchia futballörökségét (az ún. dunai iskolát) tovább ápoló erdélyi, bánsági és partiumi csapatok magyar, sváb és zsidó játékosai adták a válogatott javát, az 1923-as kolozsvári meccs volt az első, amelyen egy regáti játékos, a kapus Stroescu is pályára lépett. Az első román nemzetiségű focisztár és a válogatott első csapatkapitánya, Aurel Guga is a ma Szerbiához tartozó bánsági Kevevárán (Kovin) született.

Erdély felkerül a futballtérképre

A kommunizmus első két évtizedében a válogatott kizárólag Bukarestben játszott hazai mérkőzést, 1931 és 1966 között egyetlen vidéki találkozó sem volt. A hatvanas és hetvenes években is csak szórványosan került be egy-egy vidéki meccs, szigorúan a Regátban, a nagy áttörésre 1982-ig kellett várni.

Ekkor lett szövetségi kapitány a kiváló PR-érzékkel rendelkező Mircea Lucescu, aki négy év alatt körbeturnézta az országot a nemzeti együttessel, bár az igazán fontos tétmeccsek ekkor is Bukarestben maradtak. Így is 12 meccset játszottak a fővárostól távol, és az erdélyi városok is ekkor kerültek vissza a válogatott térképére.

Lucescu döntésében persze az is szerepet játszott, hogy kapitánysága első felében párhuzamosan a Vajdahunyadi Corvinul edzője (sőt, játékosa is!) volt, másrészt, hogy akkoriban vidéki klubok, az Universitatea Craiova és a Corvinul adták a keret gerincét.

Bukarest visz mindent

A Steaua BEK-győzelemben kicsúcsodott felfutása és Jenei Imre 1986 őszén kezdődő kapitánysága alatt már ismét megritkultak a vidéki meccsek, a két nagyszebeni találkozó kizárólag annak volt köszönhető, hogy a megyei párttitkárt Nicu Ceauşescunak hívták.

Ebben az időben lett a válogatott otthona a Ghencea stadion, amely hiába volt háromszor kisebb az Augusztus 23-nál, a Steaua-lázban égő rendszer a katonacsapat otthonába költöztette a nemzeti csapatot is.

Ezen a rendszerváltás után sem változtatott, mivel a hatalmi fölényét 1990 után a játékosok kiárusításával anyagi fölényre változtató Steaua továbbra is a román labdarúgás domináns klubja maradt, olyannyira, hogy Lucescu 1986-os leváltása óta mindössze négy évig (1991–1993 és 2009–2011) volt olyan edzője a válogatottnak, aki nem kötődött a piros-kékekhez. 

Vissza vidékre?

A válogatott 2002 után főként kényszerből tért vissza vidékre, amikor a bukaresti stadionok – elsősorban a korrupciós ügyek nyomán leromlott gyepszőnyegek – állapota már kihatással volt a csapat játékára, de a román szövetség nemzetközi megítélésére is.

A csapat fő otthona ekkor – főként Hagi lobbierejének köszönhetően – Konstanca lett, egészen 2011-ig, amikor szinte egyidőben készült el a bukaresti Nemzeti Aréna, a Kolozsvár Aréna és a ploieşti-i Ilie Oană stadion.

Azóta öt év alatt csak egyszer nem a fővárosban játszott a válogatott, és most is csupán kényszerből, a Nemzeti Aréna tűzbiztonsági engedélye körüli herce-hurca miatt játszott szerdán Giurgiuban a litvánokkal, és fogadja vasárnap Kolozsváron a spanyolokat.   

Összesítve, a román válogatott eddigi 664 hivatalos mérkőzéséből 275-öt vívott meg hazai pályán, ebből 224-et Bukarestben. Vidékre csupán a hazai meccsek 18,5 százaléka, 51 találkozó jutott, ezen 18 város osztozott. Erdélyben és a Bánságban pedig mindössze 18 alkalommal játszott a nemzeti együttes. Galac a legnagyobb romániai város, amelyben még sosem játszott a válogatott, Erdélyben pedig Nagybánya a legjelentősebb, válogatott meccs nélkül maradt település.    

A román válogatott vidéken rendezett hazai mérkőzései
1922. szeptember 3., Csernyivci, Makkabi-stadionRománia–Lengyelország 1-1
1923. július 1, Kolozsvár, Városi stadionRománia–Csehszlovákia 0-6
1928. április 15., Arad, Gloria CFR-stadionRománia–Törökország 4-2
1931. szeptember 20, Nagyvárad, II. Károly-stadionRománia–Csehszlovákia B 4-1
1966. november 17., Ploieşti, Petrolul-stadionRománia–Lengyelország 4-3
1972. szeptember 3., Craiova, Central-stadion   Románia–Ausztria 1-1
1974. július 23., Konstanca, Május 1-stadionRománia–Japán 4-1
1979. április 4., Craiova, Central-stadionRománia–Spanyolország 2-2
1982. május 1., Vajdahunyad, Corvinul-stadion   Románia–Ciprus 3-1
1982. július 15., Suceava, Areni-stadionRománia–Japán 4-0
1983. március 9., Marosvásárhely, Augusztus 23. stadionRománia–Törökország 3-1
1983. március 30., Temesvár, Május 1. stadionRománia–Jugoszlávia 0-2
1984. március 7., Craiova, Central stadionRománia–Görögország 2-0
1984. április 11., Nagyvárad, Városi stadionRománia–Izrael 0-0
1984. július 29., Iaşi, Augusztus 23. stadion   Románia–Kína 4-2
1984. július 31., Buzău, Gloria stadionRománia–Kína 1-0
1985. március 27., Nagyszeben, Városi stadionRománia–Lengyelország 0-0
1985. április 3., Craiova, Central stadionRománia–Törökország 3-0
1985. augusztus 28., Temesvár, Május 1. stadionRománia–Finnország 2-0
1986. április 23., Temesvár, Május 1. stadionRománia–Szovjetunió 2-1
1987. április 8., Brassó, Városi stadionRománia–Izrael 3-2
1988. szeptember 20., Konstanca, Május 1. stadionRománia–Albánia 3-0
1988. november 23., Nagyszeben, Városi stadionRománia–Izrael 3-0
1989. március 29., Nagyszeben, Városi stadionRománia–Olaszország 1-0
1991. augusztus 28., Brassó, Városi stadionRománia–Egyesült Államok 0-2
1998. június 6., Ploiesti, Ilie Oană stadionRománia–Moldova 5-1
2000. április 26., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Ciprus 2-0
2001. április 25., Ploieşti, Astra stadionRománia–Szlovákia 0-0
2002. március 27., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Ukrajna 4-1
2002. augusztus 21., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Görögország 0-1
2002. november 20., Temesvár, Dan Păltinişan stadionRománia–Horvátország 0-2
2003. június 7., Craiova, Ion Oblemenco stadionRománia–Bosznia-Hercegovina 2-0
2003. szeptember 6., Ploieşti, Astra stadionRománia–Luxemburg 4-0
2004. szeptember 4., Craiova, Ion Oblemenco stadionRománia–Macedónia 2-1
2005. június 8., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Örményország 3-0
2005. augusztus 17., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Andorra 2-0
2005. szeptember 3., Konstanca, Gheorghe Hagi stadionRománia–Csehország 2-0
2006. augusztus 16., Konstanca, Farul stadionRománia–Ciprus 2-0
2006. szeptember 2., Konstanca, Farul stadionRománia–Bulgária 2-2
2007. március 28., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Luxemburg 3-0
2007. június 6., Temesvár, Dan Păltinişan stadionRománia–Szlovénia 2-0
2007. október 13., Konstanca, Farul stadionRománia–Hollandia 1-0
2008. augusztus 20., Urziceni, Tineretului stadionRománia–Lettország 2-0
2008. szeptember 6., Kolozsvár, dr. Constantin Rădulescu stadionRománia–Litvánia 0-3
2008. október 11., Konstanca, Farul stadionRománia–Franciaország 2-2
2009. március 28., Konstanca, Farul stadionRománia–Szerbia 2-3
2009. október 14., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Feröer 3-1
2010. március 3., Temesvár, Dan Păltinişan stadionRománia–Izrael 0-2
2010. szeptember 3., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Albánia 1-1
2011. március 29., Piatra Neamţ, Ceahlăul stadionRománia–Luxemburg 3-1
2015. március 29., Ploieşti, Ilie Oană stadionRománia–Feröer 1-0
2016. március 23., Giurgiu, Marian Anastasovici stadionRománia–Litvánia 1-0

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/14476
Kolozsváron ma délelőtt a törvényszék épülete elé sorakoztak fel az ügyészek, délután más városokban is követik példájukat. Egy hétig nem hoznak ítéleteket, csak sürgős esetekben.
A régiósítás veszélyes. Erdély veszélyes. Transilvania nem veszélyes. Amúgy jé, Romániában élnek emberek Bukaresten kívül is. Micsoda felfedezés!
Meg kell adni: ha az érdek úgy kívánja, a mioritikus államvezetés remekül teljesít. Persze, nem az ország érdeke. A büntetőügyeseké.
Ahogy a hóstátiak kertészkedtek, nem kertészkedik úgy senki. Sajnálhatják is a kolozsváriak a város egykori kertjeit, ha meglennének, frissebb és finomabb biozöldség kerülhetne az asztalukra. Ritka fotókkal mutatjuk be a Hóstát letűnt világát.
Az irodalmi tehetséggondozás kolozsvári fóruma, a Bretter-kör felvette annak az embernek a nevét, akinek az elmúlt évtizedekben talán a leginkább köze volt hozzá: a Bréda Ferencét.
Hiába kötelezi törvény a sztrádaépítésre, nagyon úgy tűnik, a kormány magasról tojik az egészre.
Gaal György helytörténész egy kötettel adózik De Gerando Antonina, a kolozsvári leányintézet alapítója emlékének.
Szögezzük le: a szándék dicséretes! Mindentől függetlenül. De azért vicces, na.
Számolja valaki, hogy a hanyadik álorvos bukott le?
A Musai-Muszáj nyílt levélben üzente meg Kolozsvár polgármesterének, hogy a jónapotnak őszintének kell lennie.
Úgy tűnik az államfő vissza fogja dobni az eleve későn összerakott 2019-es büdzsé tervezetét, amit a hivatala amatőr fércmunkának nevezett.
A szerző szerint Erdély issza meg a bukaresti politikai kavarások levét. Amelyhez az erdélyi magyarok fő érdekképviselője, az RMDSZ is rendesen hozzájárul.
De egy álláskereső portálnak az alkalmazottak 44 százaléka bevallotta.
Úgy tűnik. Igaz, nem magyar, hanem román zászló alatt. De sízni így is jól lehet majd, ha minden megvalósul.