A multinacionális cégeket lehet szeretni vagy utálni, de kétség kívül fontos részét képezik a gazdaságnak, illetve az életünknek, jó tehát tisztában lenni motivációikkal, működésükkel, a helyi közösségek számára nyújtott előnyökkel és hátrányokkal. Ehhez járult hozzá az Erdélyi Múzeum-Egyesület által szervezett szerda esti előadás, melynek meghívottja dr. Poór József, a gödöllői Szent István Egyetem tanára, a Humán Szakemberek Országos Szövetségének (HSZOSZ) elnöke volt. Előadásának sokat sejtető címe: Élet a multik árnyékában. A nemzetköziesedés és globalizáció hatása a Közép-Kelet európai országok társadalmi-gazdasági viszonyaira. Mondandója azonban túlmutatott a címen, és egy átfogó képet nyújtott a multik globális működésének megértéséhez.

Kik irányítják a világot? – tette fel indításként a számos összeesküvés-elmélet alapját képező kérdést Poór József. A világ „karmestereiként” a multinacionális cégeket, a nemzetközi szervezeteket (pl. ENSZ, a FAO, stb.), a bankokat, és az (egyes) államokat határozhatjuk meg, ők alkotják azt a „titkos társaságot”, amelyre egyes politikusok előszeretettel utalnak. Való igaz, a nagyobb multinacionális cégek akkora erőt képviselhetnek, mint egy ország:

éves árbevételük meghaladhatja egy-egy ország éves GDP-jét,

a foglalkoztatottak száma pedig akár 300-400 ezerre is tehető.

A multinacionális cégek meghatározásához két „klasszikust” idézett az előadó. Az amerikai Bartlett-Beamish szerzőpáros jellemzése szerint: azokat a nemzetközi kereskedelmet lebonyolító cégeket nevezzük multiknak, amelyek az export és import mellett külföldi beruházásokkal rendelkeznek, és ezek konkrét vállalatokban öltenek testet. Az ENSZ a következőképpen fogalmaz: a multi két vagy több országban működő, független cég, mely koherens stratégia mentén működik. A multik sajátossága, hogy az adott országokban telephelyeket működtetnek, bizonyos politikai körök szerint újabb kori „gyarmatokat”.

2016-ot írunk, és a kapitalizmus ma már nem ugyanazt jelenti, mint 1989-ben, vagy még korábban. Ez egy sokkal több szereplős gazdasági rendszer, amire a multiknak is tekintettel kell lenniük. A nemzetközi cégek nagy mesterei a világ látszólagos kézben tartásának, de nem mindegyikük globális, hiszen vannak olyanok is, amelyek csak néhány országban vannak jelen – többségében nyersanyagpótlás vagy az olcsó munkaerő miatt.

A globalizáció nem új keletű fogalom, bár különböznek a szakértők véleményei arról, hogy mikor keletkezett. Egyesek Kolumbusz Kristófhoz vagy a keresztes lovagokhoz vezeti vissza, de az általános nézet szerint a 18-19. században jelent meg.

A multik megjelenésének:

• első fázisa 1830–1880 között zajlott, ekkor jelentek meg az első olyan cégek, melyek más országban hoztak létre vállalati telephelyeket (Nesté, Shell, Siemens, stb);
• a második fázis a villamosság és az acélgyártás megjelenéséhez köthető;
• a harmadik fázis az amerikai hadsereg által elfoglalt országban megjelenő vállalatok korszaka  (globális hegemóniájuk akkor szűnt meg, amikor a japán Toyota Amerikában hozott létre telephelyet);
• negyedi fázisát Schengen létrehozása jelenti;
• végül pedig ötödik fázisa a feltörekvő országok (például Kína, India, Brazília) multijainak megjelenésével egy időben következik be.

Poór József a multikkal szemben tanúsított állami viszonyulást illetően kifejtette: vannak, akik feltétel nélkül támogatják, vannak akik minden feltétellel elvetik a jelenlétüket, és vannak a kompromisszumkeresők. Véleménye szerint ez utóbbi hozzáállás a leginkább ésszerűbb, mivel a multik beáramlása olyan, mint egy házasság.Meg kell nézni, melyek az előnyei és a hátrányai. A multik hozzáállása az adott országhoz sem mellékes, hiszen egyesek figyelmen kívül hagyják az országok között eltérő kulturális szokásokat, míg mások tiszteletben tartják azokat.

Mi az a chindiai kihívás?

Ha még nem hallotta volna ezt a kifejezést, jó, ha tudja: Kína és India országneveinek összetoldásával alakult ki, és a jövő legnagyobb gazdasági előretörését jelzi. Ha a két 1,5-2 milliárd lakosú ország vállalatai tömegesen fognak megjelenni a világpiacon, ahogy néhány évtizeddel ezelőtt Amerika, Japán, vagy a nyugat-európai országok esetében történt, akkor nem tud labdába rúgni senki sem. Már most bizonyos területeken megszerezték a világvezető pozíciót, például a Tata indiai cég. Az előadó meglátása szerint nem a mennyiséggel, csakis minőséggel lehet versenyezni velük, de nem biztos, hogy ez tíz év múlva is igaz lesz.

Előadásában Poór József felhívta a figyelmet, hogy a multik térhódítása milyen emberéleteket követelő tragédiákhoz vezethet  – az elmúlt 1-2 évben számos ilyen esetről számolt be a világsajtó. Ezek nem a multik, hanem az auditért felelős vállalkozók hibájából történnek, de elkerülésükben a nemzetközi cégeknek is szerepet kell vállalniuk. Fontosak a környezetvédelmi szempontok is, Poór véleménye szerint a globális cégeknek figyelembe kell venniük az ENSZ vagy más világszervezetek irányelveit nemcsak a környezetvédelemben, hanem az emberi jogok, a munkaügy, stb. területén is.

Poór József a kolozsvári előadáson

Ha a tőkeáramlást megfigyeljük, láthatjuk, kétezerig nagyon jól ment a biznisz, és ez tartott 2001. szeptember 11-ig. Később ismét fellendülés jött: mint egy gyorsvonat, úgy robogott keletre, illetve délre a nemzetközi tőke. A száguldó gazdaságnak a 2008-as világválság parancsolt megálljt, melyből napjainkban már sikerült kilábalni, így ismét fellendült a tőkeáramlás. A számokból az is kiderül, hogy a legtöbb pénz a legfejlettebb országokból megy ki, de ugyanide áramlik vissza. A listát az USA vezeti – fejtette ki Poór József.

A multik Kelet-Európában

Az előadásból kiderült: Kelet-Európa mindig is tőkehiányban szenvedett, főleg azért, mert a kelet-európai fejlődés a középkortól kezdve eltért a nyugati fejlődéstől. Nincs olyan kelet-európai ország, mely tiltakozna a multik beruházásaival szemben, mindegyiknek érdeke a nemzetközi tőke beáramlása. A multik technikája az, hogy mindenkihez elmennek, és a legnagyobb engedményeket nyújtó országot választják. Poór József szerint a kelet-európai országoknak ennek ellenére nem versenyezniük kellene az indiai, kínai cégekért, hanem közösen megteremteniük annak a lehetőségét, hogy a lehető legtöbb hasznot szerezzék a régió számára ezeknek a cégeknek a jelenlétéből.

Szintén kelet-európai sajátosság, hogy az itteni privatizációt nem a Marshall-terv fejlesztési segélyéből, hanem a multik pénzéből valósították meg, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy a multik szabad kezet kaptak a rendszerváltás előtt erre a régióra. A legtöbb tőkét Észtország és Csehország vonzotta, Magyarország közepesen teljesített, Románia viszont nagyon alacsonyan.

Magyarországon az első külföldi tőke a 90-es években jelent meg, az első vegyesvállalatok a Siemens és az IBM voltak. Az évek során voltak hirtelen növekedések és visszaesések is, jelenleg évente 3-4, legfeljebb 5 milliárd euró tőke érkezik az országba. Korábban az olcsó munkaerő miatt jöttek a multik, de ma már Chindiával nem lehet felvenni a versenyt. Jelenleg a képzett munkaerő, az olcsó létesítmények és szolgáltatások, illetve a rugalmasabban kezelt munkaügyi szabályozások vonzzák Kelet-Európába a multikat. Az úgynevezett evolúciós és revolúciós bemeneteli technikák mellett a megosztott gazdaságpolitikának köszönhetően újak jelentek, amit például az Uber alkalmazott. Megjelennek olyan cégek, amelyeknek semmilyen kapcsolódása nem volt az adott régióval, és nagyon rövid időn belül uralják a piacot. Ezeknek a lényege a szoftver, amely nem ismer határokat és távolságot.

Milyen előnyei és hátrányai vannak a multik jelenlétének?

Az előnyök közé sorolható a tőkebeáramlás, az új munkahelyek teremtése, az új technológiák és szemléletek meghonosítása. De mindennek ára van. Ha egy országban romlik a gazdasági helyzet, a multi nem sokat tétovázik, összeszedi a pénzt és továbbáll a saját bankokkal együtt. Megjelenésük negatívan érinti a kis- és középvállalkozásokat. Nagyon komoly a manipulációs készségük, képesek befolyásolni a döntéshozókat. Állításait az előadó számos esettanulmánnyal alátámasztotta: a magyar dohányipar, a General Electric, a Nokia, a Kia, vagy a Rétyen megtelepedett Schweighoffer példáján keresztül.

Végezetül Poór József elmondta: a multikat lehet szeretni vagy utálni, de kétség kívül fontos részét képezik a gazdaságnak, ezért velük együtt kell élni. Érdemes azzal tisztában lenni, hogy a nagyokat védi a verseny és a jog, míg a kicsiket nem védi senki sem. A kormánynak, illetve a helyi önkormányzatoknak és közösségeknek a feladata lenne a védelmük. Nagyon fontos továbbá, a multiknak a közérdekkel szemben nagyon nagy értéke van: ha a közt eladjuk, azt legalább százszoros áron tegyük – zárta előadását a szakember.