A történetben az a legszebb, hogy a becses ereklye – az erdélyi móc szabadságharcosnak tulajdonított lobogó – a megboldogult magyarellenes néptribun,

C. V. Tudor hagyatékából származik.

Az Artmark aukciós ház 160 tárgyat bocsátott árverésre a Nagy-Románia Párt egykori vezérének hagyatékából, amelyeket összesen 130 ezer euróért értékesített. A forradalmi zászló mellett a legnagyobb érdeklődést egy 1993-ból származó „forródrótos” telefonkönyv váltotta ki, amely az elnöki hivatal és a minisztériumok akkori számait tartalmazta.

Az ominózus zászlóhoz némi belső pártvillongás emléke fűződik:

Vadim még életében értékesíteni akarta a zászlót,

de ezt a pártelnökséget vitató Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester peres úton megakadályozta, arra hivatkozva, hogy a zászlót egy magánszemély adományozta a Nagy-Románia Pártnak és az nem Vadim Tudor magántulajdona. A mostani árverést az tette lehetővé, hogy Funar a pártalapító halála után visszavonta keresetét.

Avram Iancu zászlajának kikiáltási ára ötezer euró volt. Érdekességként említjük meg, hogy a licitálásba Horea (Arada) község egy móc népviseletbe öltözött küldöttsége is beszállt, de az érchegységi önkormányzat nem tudott 15 ezer eurónál többet ajánlani érte.

Az interneten licitáló Adrian Thiess üzletembernek

– akinek a nevét az aukciós ház eleinte nem is adta ki – viszont volt rá pénze, a tárgyat végül 105 ezer euróért vásárolta meg. Thiess történetesen politikai babérokra is tör, idén megpályázza Bukarest főpolgármesteri tisztségét. A szerencsés zászlótulajdonos azt nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek, hogy a harci lobogót nem magáncélra vásárolta, hanem azért, hogy – egy állagmegőrző kezelést követően – közszemlére bocsássa. Sőt azt is elárulta, hogy az akvizíciót nem egyedül intézte, néhány – egyelőre neve elhallgatását kérő – „fontos” és „ismert” ember is beszállt.

Daniel Barbu volt kulturális miniszter a zászló körüli 2013-as jogvita idején nem zárta ki, hogy

valamelyik állami intézmény vásárolja meg a zászlót,

ha bebizonyosodik, hogy a 19. századi tárgyi emlék valóban Avram Iancué volt, a szaktárca azonban ennek tisztázására állítólag nem tett további lépéseket. A román állam ezt továbbra is megteheti – most már egy kicsit magasabb áron.