Párizs egy kifestőkönyvben
vigyázó szemetek
Szerző: Papp Attila Zsolt
2015. november 14. szombat, 15:04
A történelmi idő nem mindig igazodik a naptárhoz. Európában a 2015-ös év január 7-én, a Charlie Hebdo-merénylet napján kezdődött Párizsban, és november 13-án ért véget ugyanott – ha véget ért.

Mikor elindultam péntek reggel a vásárhelyi könyvvásárra, a bejrúti merénylet képsoraival a fejemben léptem ki a szerkesztőség ajtaján. Negyvennégy halott, több száz sebesült. A hír azért is érzékenyen érintett, mert épp a kolozsvári reptérre siettem egy barátom elé, aki történetesen Bejrútból érkezett, via Bukarest. Nem átutazóban volt Libanonban: ott él. Két gyereke és felesége maradt most a libanoni fővárosban, kicsit idegesek vagyunk, de aztán kiderül, hogy hála Istennek mindenki jól van.

Nem tudok másra gondolni, mint hogy mégiscsak szerencsés helyen élünk mi itt, Európában, mert történnek ugyan az öreg kontinensen is borzasztó dolgok, de az értelmetlen öldöklés nem a napi ügymenet része, mint a Közel-Keleten. És hogy jó lenne, ha ez így is maradna.

Aztán Vásárhely, könyvek, könyvek, könyvek, elköltjük a fél fizetésünket, találkozunk rég látott kedves ismerősökkel, egy kis poharazgatás, meg kell beszélni az irodalom rettentően fontos, égető problémáit, mert az élet nem könnyű, de legalább nehéz.
 
Késő este indulás hazafelé, és amikor ismét felkattintjuk a laptop fedelét, nem Kolozsvárra érkezünk, hanem Párizsba. Másfél száz halott egy olyan országban és kontinensen, ahol – azt gondoltuk – az értelmetlen öldöklés nem a napi ügymenet része, és amely rengeteget dolgozott azon, hogy biztonságos térré váljék, ahol a polgárok a kölcsönös bizalom és félelem nélküliség légkörében élik az életüket. (Safe space, tudják, hogy le ne maradjunk a trendekről.)
 
Ennek most egyelőre vége. Ha a párizsi 11/13 nem lesz fordulópont Európában, akkor semmi sem lesz az.
 
És ezután minden egyes alkalommal, amikor polkorrekt illemtudásból nem merünk nyíltan felvetni kínos, de fontos kérdéseket az iszlám fundamentalizmus európai jelenlétéről, bevándorlásról és terrorizmusról, jusson eszünkbe Párizs értelmetlen áldozata.
 
Béke velü(n)k. És: Vive la France!
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/12597
Lehet vitatkozni az okokon, lehet fanyalogni, de tény: a magyar kormány székelyföldi támogatásai jobb életminőséget ereményeznek.
S akkor még csodálkozunk, hogy kezükbe vennék a sorsukat?
Amikor az volt a tét, hogyan tanítsanak meg mindenkit olvasni és írni, nem volt magától értetődő, hogy ezt Magyarországon és részben Erdélyben magyarul kell tenni.
Közös elnökségi ülést tartott Kolozsváron az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt.
Amiben az a zavaró, hogy nem hódítók győzik le az embert, hanem a nemzeti középszerűség maroknyi serege. Andrei Pleșu írása.
Nem csak Bályokon lesz vadászat a hétvégén: a Cibles-völgyben nem szórakozásból, hanem a sertéspestis miatt ölik le az összes vaddisznót.
Leonard Azamfirei szerint erőltetett volt összemosni az új angol kar és az évek óta követelt magyar kar ügyét.
A közelgő pápalátogatás fokozatosan beizzítja az ortodox nackóhadsereget. Hasítanak rendesen.
Magánlakásokat is kínálnak a zarándokoknak Jászvásáron.
Ha még sokat húzzák-nyúzzák, nem lesz, akit felelősségre vonni. Iliescu az ügy sztárvádlottja.
A legtöbben helyeslik. És persze Bukarestről is megvan a véleményük.
A SRI szerepe eddig sem volt tisztázott az ügyben, az alkotmánybíróság erre rátett még egy lapáttal.
Erdélyi statisztikai szolgálat indult, mely nemcsak a bennünket érintő adatokat, hanem az erdélyi magyar intézményeket is felsorakoztatja.
És ezúttal nem mi, magyarok fenyegetjük a hazát. Sőt, dicséretet is kapunk.