„Halottak, sebesültek, ártatlanul megvert, letartóztatott áldozatok ekkor is voltak, az ország külső megítélése ez alkalommal is hatalmas kárt szenvedett – mindezért vajon nincs felelős? 

És ott van az 1990-es, márciusi magyarellenes marosvásárhelyi pogrom. Leitatott, lefizetett, rendőrségi felvezetővel, autóbuszokkal szállított, botokkal, fejszével, vasvillával felfegyverzett, pópáktól feltüzelt román parasztok támadtak a magyar nyelvű oktatásért békésen tüntetőkre. Felelősségre csak magyarokat vontak – a pogrom megszervezőiről a román fél szemérmesen hallgatott, pedig nem volt titok: minderre csak azért volt szükség, hogy a Securitátéből átmentett káderekből létrehozzák a Román Hírszerző Szolgálatot.

És miközben huszonöt év késéssel – talán – sor kerülhetne az egyik bányászjárásért felelősek perére, amely ki tudja, milyen eredménnyel zárul majd (és amely évekig is elhúzódhat, a ma már 70-80 éves vétkesek nem biztos, hogy megérik a végét), jön az igazi szenzációt keltő hír: végképp lezártnak nyilvánították az 1989-as »decemberi forradalom« perét. Vagyis senki sem bűnös 1142 ártatlan ember haláláért.

A bányászjárásokban vétkes politikusokat az emberiség elleni bűncselekményekért vonják felelősségre. A »forradalom« dossziéjában a vád ugyanez – és felmentik őket. Mindezt semmi sem indokolja, hiszen az emberiség elleni bűnök nem évülhetnek el, és ott szerepelnek az új Büntető Törvénykönyvben is.

Az meg egyenesen elképesztő, hogy a dosszié lezárásának ügyében a katonai bíróság ugyanazzal az érvrendszerrel élt, mint annak idején Ion Iliescu, aki 2005-ben határozottan állította, hogy a forradalmárok egymással végeztek. A bírák most, tíz év késéssel, megismételték ezt, azzal az »enyhítő körülménnyel«, hogy mindez a stressz és a fáradtság miatt történt.”