„Gabriel Oprea napokon át hallgatott, abban bízva, majd csak sikerül elsimítani az ügyet. Victor Ponta kormányfő kioktatta az ügyről kérdezősködő újságírókat, műfajismereti leckét tartva számukra, hogy mi minősülhet közérdeklődésre számot tartó hírnek és mi nem. Az ügyészség hivatalból eljárást indított, de rá néhány napra már a nyilvánosság előtt kényszerült közölni: a rendőrség a kért információk csak egy részét bocsátotta rendelkezésükre. Klaus Johannis államfő visszafogottan ugyan, de állásfoglalásra szólította fel a kormány képviselőit, mire Gabriel Oprea – akiről kiderült, mindenhová hivatalos konvoj kíséretében megy – sajtónyilatkozatban reagált, számos kérdést megválaszolatlanul hagyva, esetleges lemondásáról szót sem ejtve. Közben sürgősségi rendelettel módosították a hivatalos konvoj használatáról szóló jogszabályt, a pártelnökök számára is megteremtve ezt a lehetőséget.
Így aztán a félmegoldások országában az ügy minden szempontból megoldottnak minősül, és minden szereplő megússza. Jogilag Oprea támadhatatlan, Ponta kárörömmel újságolja, helyettesét is megleckéztették, mert megtapasztalhatta, milyen az, amikor a kegyeiért esedező liberális tábor egy csapásra ellene fordul, Johannis elégtétellel könyvelheti el, hogy felszólalása nem maradt hatás nélkül. Aztán meg marad minden a régiben. Maradnak az életveszélyes utak, a hatalmukkal továbbra is visszaélő, a vécére is hivatalos konvojjal utazó politikusok, marad az egész ócska, korrupt, szélhámos bagázs, Victor Pontával és Gabriel Opreával az élen.”