„Mégis van értelme a felhorgadásnak, a hangos tiltakozásnak, időnként a normalitás országának egyáltalán nem nevezhető Romániában is eredményt hozhat, ha felemeljük szavunk.
Nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében márciusban a belügyminisztérium honlapján közvitára bocsátott országos közbiztonsági stratégia, amely a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között első helyen említette „a rasszizmust, idegengyűlöletet, szélsőségességet és az intolerancia minden más formáját, amely etnikai autonómia elérését célozza egyes térségek vagy régiók számára”. Mindhárom romániai magyar párt és a Székely Nemzeti Tanács is tiltakozott, megfogalmazták, mennyire abszurd, ha egy ország veszélyforrásnak tekinti a területén élő kisebbségeket.
Elfogadhatatlannak nevezték azt is, hogy az autonómia elérése érdekében szervezett békés és demokratikus utcai megmozdulásokat a rasszista, xenofób, szélsőséges és más ehhez hasonló intoleráns megnyilatkozások közé sorolják.
A közvita lezajlott, a kormány szeptember elején elfogadta a stratégiát, ám szövegét nem ismerhettük meg, csak egy általános összefoglalót tettek közzé és újabb bő hónap után, e hét keddjén megjelent a stratégia a Hivatalos Közlönyben is. S láss csodát: eltűnt a veszélyforrások közül az autonómia. Egy zavaros mondat szerepel, amely legfőbb kockázatként »a rasszista, xenofób, szélsőséges és más intoleráns megmozdulásokat« említi, amelyek megzavarhatják a közrendet, illetve erőszakos cselekménnyé fajulhatnak.
Nem tudni, mi késztette visszalépésre a dokumentum alkotóit. Nehezen hihető, hogy akik márciusban komolyan gondolták ama hírhedt passzust, szeptemberre megváltoztatták volna véleményüket.”