„Klaus Iohannis »saját kormányára« vár, azzal érvelve, hogy a jelenlegi kormánykoalícióval nem tud együtt dolgozni. A „saját kormányra” azonban egyelőre semmilyen esélye nincs, az újabb bizalmatlansági indítvány is befuccsolt, így tehát

Klaus Iohannis egyelőre »békésen együtt él« Victor Pontával. Jó, persze, nem közös háztartásban, nem járnak együtt moziba, társaságba, bulizni, talán még csak közös üzleti vállalkozásuk sincs. Ráadásul ez a »békés egymás mellett élés« nem akadályozza meg őket abban, hogy időnként tücsköt-bogarat, nagyobb felindulásukban pedig kígyót-békát mondjanak egymásra.

A saját kormány gondolata, valamint a békés veszekedés vagy a veszekedős béke, úgy tetszik, teljesen lefoglalja Klaus Iohannist, akinek már nem marad ideje az ország vezetésére.

Ebben az esetben az ország gondjaival – kormányfőként – tulajdonképpen Victor Pontának kellene foglalkoznia. Ám neki akadnak egyelőre fontosabb dolgai is, elegendő, ha csak azt említjük, hogy korrupció miatt bíróság elé citálták. A fő kormánypárt valamint a kormány vezetését – ezt a nemes és felelősségteljes feladatot – ideiglenes megbízatással átruházta a kormány estében Gabriel Opreára, a pártot illetően pedig Liviu Dragneára. Mindez remekül belevág abban az elképzelésébe, hogy ne kelljen semmiért sem felelősséget vállalnia.

A kormány – és az államfői tétlenkedés miatt egyben az ország – sorsát elvileg tehát ideiglenes kormányfőként Gabriel Oprea irányítja, aki, mint mondja, katonás szigorral (nem véletlenül szereti, ha tábornok úrnak titulálják) vigyázza a nemzeti érdeket. Csakhogy nála sohasem tudni, miként is alakul a nemzeti érdek. (Arra érdemes viszont felfigyelni, hogy a nemzeti érdek mindig egybeesik saját politikai érdekével.)”