„Egyelőre csak annyi bizonyos, a szociáldemokraták nem kívánják átadni a kormányrudat a mindenre elszánt jelentkezőnek, a jelenlegi kormányfőhelyettes belügyminiszternek, a módfelett nagy hatalomra és befolyásra szert tett Oprea nyugalmazott tábornoknak.
Pedig Ponta mehetne már, pártostól, érdekcsoportostól, mert a mostani szociáldemokrata kormányzás alatt jóformán minden mélypontra került, beruházások, fejlesztések egyaránt. Nem a gazdaságélénkítő, hanem a szociális szempontok érvényesülnek, s ami az erdélyi, székelyföldi magyarságra nézve a legrosszabb, újra a kilencvenes évek hangulata honosodott meg a politikában, közéletben egyaránt.
Hiszen Ponta és csapata tette lehetővé, hogy állami közintézmény élére olyan rebellis hivatalnok kerülhessen, akinek fő feladata a magyarság megalázása, illetve újra azok a levitézlettnek hitt hangadók kerülhettek előtérbe, akik semmi másról nem tudnak szólni, csak a székelyföldi románság állítólagos jogfosztottságáról. Pontának és csapatának mennie kell, de nem csak a román–magyar viszony ellehetetlenítése, a nacionalista indulatok felkorbácsolása miatt, hanem azért, mert az egész ország a szakadékba került.”