„Abban szinte általános az egyetértés, hogy a probléma megoldását az Iszlám Állam felszámolásával kellene kezdeni. De ezzel feltehetőleg nem oldódik meg, a folytatás feltételeinek a biztosítása is ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb. Erről a Nyugat rendszerint megfeledkezett, ahogyan megdöntöttek egy-egy számukra kényelmetlen közel-keleti, afrikai rezsimet, azonmód magukra is hagyták az új hatalmakat a feneketlen zűrzavarban.

Azzal is meg kellene már barátkozniuk a rendcsinálóknak, hogy vannak helyek, ahol a népképviseleti demokrácia – mert idegen, mert nem összeegyeztethető a családi, törzsi, nemzetségi hagyományokkal – nem jelent megoldást, ahol az euro-atlantitól eltérő, más létértelmezési, életszervezési elvek érvényesülnek. Ezzel cseng össze az is, amit Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálat Egyetem professzora mondott egy interjúban: »Csak a nyugati támogatással elsöpört tekintélyuralmi rendszerek visszaállításával lehetne stabil viszonyokat, működőképes államokat teremteni Afrikában és a Közel-Keleten. Így vehetnénk elejét az onnan induló népvándorlásnak.«

Azaz, hiába győzik le az Iszlám Államot, diktátorok is kellenek a közel-keleti békéhez. Világos beszéd.”