„A „görög veszély”, úgy tűnik, lekerült napirendről, mint minden más, valós veszély, ami Európát és az Európai Unió egységét fenyegeti – skót és katalán függetlenségi törekvések, kelet-ukrajnai konfliktus, orosz-amerikai, orosz-EU ellentét. Pedig miközben a menekültkérdés gumicsontján rágódik az európai politikum és média, miközben azon vitáznak a világ egyik legerősebb gazdasági térségének vezetői, hogy megbírják-e a néhány százezer, netalán néhány millió menedékre és oltalomra szoruló ember megsegítésének finanszírozásával járó terheket, a korábbi égetőnek tartott problémák csak tornyosulnak.

Ukrajnában egyik félnek sem tetszik a rájuk kényszerített tűzszünet, s valamiért nagyon nem akaródzik egyiknek sem véglegesen letenni fegyvert, a skótok újra nekifutnának a függetlenedési referendumnak, a katalánok a hétvégén választanak, erőpróbát tartanak a majdani nagy megmérettetésre.

Hogy Katalóniában kijózanodás lesz-e a vége, mint Athénban, hogy a barcelonai döntéshozók képesek lesznek-e megállni a falnál és megkerülni azt, a hétvégi tartományi választáson még nem dől el. De egyelőre úgy tűnik, semmi sem tudja megállítani a lavinát, a függetlenedési szándék annyira erős a lakosság körében, hogy azt már nem lehet visszakényszeríteni a palackba. Hacsak nem bálványt kell ezért ledönteni. Márpedig azt kell.

Tulajdonképpen eddig is tudhatták, bár ilyen nyíltan és ennyire élesen még sohasem merült fel mint a minap, hogy ha Katalónia kiválik a spanyol királyságból, akkor a katalánok büszkeségének, a Barcelonának is mennie kell a spanyol labdarúgó ligából. Márpedig El Clasico nélkül nincs élet, a Barca a Real nélkül nem igazi, az önálló katalán bajnokságban előbb-utóbb úgyis elsekélyesedne. Kérdés: képes lesz-e a Barca olyan hatással lenni Artur Massra, mint az euróövezeti tagság elvesztésének veszélye Cipraszra?”