„Victor Ponta trendi próbál lenni, ha mindenki Orbánt szidja, ő sem maradhat le, ha az osztrák kancellár náci praktikákhoz hasonlíthatja a menekültügy magyar kezelését, ő is megteheti. Nem veszi észre, hogy közben már nyugaton is más szelek fújnak, és azt sem, inkább szégyenkeznie kellene, hogy olyan országot irányít, amelyben sírva fakadnak a határon véletlenül átkeveredett migránsok, mikor megtudják, hová jutottak.

Egyelőre elkerülte Romániát a bevándorlóáradat, ám a politikusoknak, fő megmondóembereknek máris sikerült iszlámellenes hangulatot kialakítani, és Ponta, miközben emberségről beszél, s háború elől menekülők sorsán kesereg – ezt várja el ugye az európai baloldal –, magyarellenes kirohanásaival nemcsak a két ország viszonyát lehetetleníti még jobban el, lángra lobbantja az ellenünk irányuló gyűlölködés parazsát is. Nem kell nagy ész, hogy megértsd, a határon épülő kerítés nem a román állampolgárok ellen készül, a határátkelőkön egy személyi felmutatásával ezután is átmehet mindenki, a jó szándékú utazók eddig sem a zöldhatáron közlekedtek. Ezt bizonyára pontosan tudja Victor Ponta és a hozzá hasonlók, ám hőböröghetnek, fenyegetőzhetnek és szidhatják a magyarokat.

Veszélyes terepre tévedt az amúgy is zavartan bóklászó, hatalmát vesztett miniszterelnökünk. Kicsúszott kezéből pártja, kormánya és országa ellenőrzése, senki nem veszi már komolyan a nagyvilágban, nem tud megbirkózni belső ellenfeleivel, csatába indul hát Magyarország, a magyarok ellen. Ez mindig jó téma Romániában, egy kis zászlócirkusszal megfejelve át lehet vetíteni a felháborodást az itt élő magyarokra, néhány szavazatot még ez is hozhat a konyhára.

Hogy mi következik ez után? Ki fékezi majd meg a lángra lobbantott gyűlöletet, az elszabadult indulatokat – ez nem érdekli, utána a vízözön.”