„Aztán ahogy vastagodott a történet, s Brüsszelben is látszólag kezdtek foglalkozni az üggyel, megszólaltak a hivatásos, azaz felelőtlen román véleménymondók is. Igen, azok, akik mindenkor és mindenhez értenek – a leginkább pedig ahhoz, hogy az éppen aktuális politikai és egyéb széljárásoknak megfelelően alakítsák véleményüket. Ez idő szerint például számukra Brüsszelben vagy a NATO-központban kel fel a nap. S a napot, azaz a NATO-t a hátuk mögött tudva úgy gondolják: bátran lefasiztázhatják Orbán Viktort és kormányát, mint tette egy román parlamenti képviselő a televízióban.
A kezdeti, a »dögöljön meg a szomszéd kecskéje is« elv szerinti hallgatást, legfeljebb semmitmondást a fejvesztett kapkodás váltotta. Főleg, amikor nyilvánvalóvá vált, az EU az általa – vagy Németország által? – megállapított kvóták szerint szándékszik szétosztani a 160 ezernyi migránst. Hogy később mennyivel fog növekedni ez a szám, azt ma senki sem tudja megmondani. Feltehetőleg sokkal.
Romániának egyelőre 6351 főt kell befogadnia, legalábbis így tervezi az Európai Bizottság. Ezzel szemben a Klaus Johannis államfő által kifejtett román álláspont szerint Bukarest mindössze 1786 migráns befogadását vállalná. Igaz, ez nem jelent semmit. Mindössze annyit, hogy Románia – micsoda meglepetés! – ez ügyben is kész alkudozni. Arról, hogyha jönnek majd a Mohamedek, mi lesz, eddig senki nem ejtett egy szót sem…”