„Hosszú sorokban álltunk a 37 Celsius-fokban (árnyékban) jó három órát, amíg az elnöki pár mellettünk el nem száguldott. Nem tudom, hogy az asszony öltözködött sokáig, vagy az elnökünk nézte el az órát, de ez az útlezárás nem tett jót a népszerűségének. És kissé a törvényes előírásokat is áthágta.

Álltam már a villanyrendőr piros fényénél dán királynő mellett, mert akkor éppen magán­úton volt, a finn elnök is minden nap az utcán sétálgat, mellettem ment el a cseh elnök is munkába menet, a görög fővárosban járva pedig az államelnöki lakást csodálhattam meg és a miniszterelnöki munkahelyet, épp aznap, amikor lemondott… Biztos, mindannyiukat őrizték, de látványos biztonsági felállást, merthogy ez lenne a diszpozitiv, nem tapasztaltam. Mert nem félnek a néptől, a választóiktól.

Mondják, hogy ez amcsi módi. Hát az amerikai elnök fejére biztosan sokan vadásznak. De a nemrég megválasztott elnökünk életére ki a fene törne? Hiszen még a migránsok is messze elkerülik Romániát!”