A történelem újra elkezdődött
fuckuyama
Szerző: Papp Attila Zsolt
2015. szeptember 5. szombat, 17:22
Jegyezzük meg jól a mai napot és az elmúlt hetek történéseit: olyasminek vagyunk szemtanúi, aminek negyedszázada nem voltunk.

Nincs okunk megkönnyebbülésre. A Keleti pályaudvar vándorbotot ragadó menekültjeinek elszállításával és – feltételezhető – áteresztésével még nem oldódott meg semmi, borítékolható, hogy néhány napon belül újra előáll a szükségállapot, és az úgynevezett Európai Unió nem játszhatja el a végtelenségig ezt a játékot, a „rendkívüli helyzetre való tekintettel”.

A „rendkívüli helyzet” ugyanis állandósulni látszik. A mindennapok váltak rendkívülivé. És a java csak most jön.

Az eseményeket gyakorlatilag lehetetlen követni, percről percre változik a dolgok állása, és lehet, hogy mire befejezem ezt a jegyzetet, egészen más helyzettel nézünk szembe, mint amikor elkezdtem. (Újságírók számára ideális állapot, jegyzem meg némi keserű elégtétellel.)
 
Amit látunk, maga a történelem, működés közben. Elszoktunk ettől az élménytől, mert túlságosan könnyen elhittük a Fukuyama-i paradigmát: a történelemnek vége van, igazán nagy dolgok már nem történhetnek a nyugati világban, béke van, prosperitás, bizalom és nyugalom. Az élet abból áll, hogy viaskodunk a napi problémáinkkal, a politikára meg úgy tekintünk, mint afféle úri huncutságra, korrupt ügyeskedők ideológiai mázba burkolt marakodására a koncért. A „nagy dolgok”, a tragédiák és katasztrófák messze, nagyon messze történnek, a tévében nézzük elborzadva, és megnyugtatjuk magunkat, hogy nálunk ilyesmi többé nem történhet.
 
Hát lószart, mama.
 
A Történelem most berúgta az ajtót, és jelezte, hogy esze ágában sincs véget érni. Hogy nem volt, hanem lesz, és legfőképp van – tessék, itt zajlik a szemünk előtt.
 
Legutóbb huszonöt éve volt ehhez hasonló kollektív élményünk, a '89-'90-es fordulat, majd az illúziók a közös Európa-házról, amelyben mindenki boldog, mint egy jóllakott óvodás. Azóta ez a ház recseg-ropog, a lakói nemcsak a kívülállóktól, de saját maguktól sem tudják megóvni, az utópiák pedig belefulladtak a Földközi-tengerbe vagy túlzsúfolt pályaudvarok szemeteskukáiban végezték.
 
Huszonöt év, ennyi volt a „történelem nélküli” állapot Európában. Később talán „boldog békeidők”-nek hívják ezt az időszakot (is), de ennek már nincs különösebb jelentősége. Nem ítélkezni kell, csak megérteni.
 
Ideje feltápászkodni a tévé elől, a meccset élesben játsszák, az ablakunk alatt.
 
Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI
 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11360
Ha Európa ferde szemmel néz Magyarországra, akkor Románia kedvezőbb fényben tűnhet fel. És mégsem.
Nem mi állítjuk ezt, hanem egy civil szervezet, mely kielemezte a jelölteket.
Másodjára is meghívták Dragneát a TVR legnézettebb műsorába, pedig az elsőből is botrány volt.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium hagyományos udvari bálja idén is megdobogtatta a szíveket.
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Tegnapelőtt költözött az intézmény Jeruzsálembe. Tegnap hó, mégsem! Ma megint költözik. A román diplomáciai szappanopera folytatódik.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.