Nézzétek meg jól! A helyszín: Debrecen, Magyarország. Egy 9 másodperces felvétel (lásd alább – a szerk.), és néhány kérdés:
Hogy lehet az, hogy néhány ezer kilométernyi úttalan út után – ahelyett, hogy köszönetet mondanál az égnek, hogy egy normális országba kerültél – azonnal tüntetni kezdesz és annak az országnak a szabályait követeled, ahonnan elmenekültél?
Hogy van az, hogy a migránsok oroszlánrésze fiatal ember, akik védelmezhetnék a saját országukat, ahelyett, hogy idegen földekre vegyék az irányt?
Hányan vannak, akik valóban menekültek és védelemre szorulnak, és hányan, akik kihasználják az exodust?
Az EU ezúttal is beveti a pozitív diszkriminációt? Milyen mértékben fogadjuk el azoknak a sokszínűségét, akik nem fogadják el a sokszínűséget?
És ráadásként: a külföldi nyomáson kívül, az ostrom alá vett országok vezetőinek szembesülniük kell egy belső nyomással is, a populistákéval. Itt is hosszú távon kell majd megfizetni az árat. Ki fogja összebékíteni a mentalitásokat? (Európaiakét és jövevényekét.)
Németország bejelentette: 800 000 menekültre lehet számítani. Csehország máris rémülten figyeli a magyarországi eseményeket. Magyarország jelzi, hogy Görögország szabad átvonulást biztosít a menekülteknek. Olaszország jelentős gondokkal küszködik a Földközi-tengeren. Románia bejelentette, hogy megerősíti szerbiai határait. Ausztriában ott a 71 halott menekült, és Bécs bejelentette: előfordulhat, hogy ismét bevezeti a határellenőrzést.
Senki nem tagadja egy anya és gyermeke életének jelentőségét. Senkinek nem kellene szenvednie egyes politikusok vagy katonák nagyravágyása miatt. De a kérdések megmaradnak. Mert nem csupán egy emberi exodusnak vagyunk tanúi. Egy eddig érinthetetlennek tűnő állapot brutális és precedens nélküli újrapozicionálásáról van szó. Ez az állapot a gazdagon burjánzó európai egység.
Következzen a 9 másodperc. Nézzétek meg jól, és adjátok tovább…