„Ebben a gazdaságfelfogásban a kulcs az erős, stabil állam: ha ez nincs, akkor az átalakítás megállhat. Véleményem szerint ezek fényében érthető, hogy a jelenlegi kormányzat Magyarországon minden eszközt igénybe vesz arra (például a teljes közszolgálatinak mondott médiát, a közigazgatást, az egyházakat, az oktatást és sok más társadalmi alintézményt, a karizmatikus szerepvállalásokat), hogy ezt az így létrehozott államot fenntartsa, erősítse és egyetlen lépést se tegyen meg visszafelé.
A klasszikus piacgazdasági viszonyokba való erőteljes állami beavatkozás nevezhető tehát annak az unortodoxiának, amelyet az előzőekben jól-rosszul, nagy vonalakban igyekeztem a köznyelvre lefordítani. A kritikájával nem foglalkozom, és más, az egyensúlyt és a növekedést, a demokráciát kevésbé érintő jövőképek felvázolásával sem. Mindezeket a Magyarországon ma romokban heverő ellenzéknek kellene megtennie, ha úgy gondolja, hogy jobbak, ésszerűbbek a megoldásai – és ezekhez meg is kapja az erőskezű irányításról amúgy sem szívesen lemondó társadalmi támogatást. De ehhez aligha lesz elég a sorozatos csipkelődés, az ide-oda kapkodás és a kezdeményezőkészség teljes hiánya. A Matolcsy-könyvet alighanem szundikálva olvasták el, rájuk zuhant és a mély álomból azóta sem ébredtek fel.”