Kolozsvárról számtalan könyv született a „bevezetés a városba” igényével, elég ha csak a tizenöt évvel ezelőtt megjelent, Kulcsok Kolozsvárhozt, vagy a 2013-ban napvilágot látott Kolozsvári beugrót említjük. A legfrissebb azt a kissé talányos címet viseli, hogy Erdély fővárosa Európában, és habár az ősbemutatója a nyár elején volt, az idei Kolozsvári Magyari Napok égisze alatt, hétfőn is szerveztek neki egy bemutatkozást, mégpedig a Kolozsvár Társaság főtéri székházában.
A bemutató két meglepetést tartogatott. Az egyik az, hogy a kötetnek keretet és koncepciót adó szerző, Adorjáni Panna Budapesten élő fiatal teatrológus éa prózaíró személyes okokból nem tudott megjelenni az eseményen. Megértjük, persze, személyes okai bármikor bárkinek akadhatnak, viszont a távolléte kissé megcsonkította a bemutatót (a július eleji kötetismertetőn sem volt jelen).
A másik meglepetés az volt, hogy a bemutatón összesen csupán mintegy tucatnyian vettek részt, a megjelent szerzőkkel együtt. Ez pedig nem túl szép csoportkép a magyar kultúra egyik fellegváráról, Erdély európai fővárosáról, ugyebár. Ott volt a kötetet szerkesztő Kántor Lajos és Rigán Lóránd, Horváth Anna alpolgármester, Guttman Szabolcs építész, Buchwald Péter egykori alprefektus, (mind szerzői minőségükben) és a kötet képanyagát szolgáltató László Miklós fotográfus is.
Kár, hogy alig néhányan voltak kíváncsiak a mondanivalójukra. Mert az a helyzet, hogy
az Erdély fővárosa Európában jó kis kötet.
Azért jó, mert úgy visz bele Kolozsvárba, az életét élő, mozgó, színes városba, hogy az olvasónak nem kell hosszú, merengő, nosztalgikus eszmefuttatásokon átrágnia magát. Hanem rövid, színes, de igényes kis írások nyújtanak viszonylag átfogó képet arról, hogy éppen milyen utcákon sétálunk, hol eszünk, iszunk, mit nézünk meg, hol művelődünk és szórakozunk Kolozsváron. Egyed Ákos, Markó Béla, László Noémi, Demény Péter, Egyed Péter, Tibori Szabó Zoltán és sokan mások két-három oldalas írásokban mesélnek kedvenc kolozsvári utcájukról, Guttman Szabolcs a város épített örökségéről sztorizik, de vannak kis ismertetők a város gasztro-alkoho-kulturális műintézményeiről is (Bulgakov, Insomnia, Krajczár, Agapé, vagy a Koffer, a VIA, a Mikó), vagy az olyan meghatározó intézményekről, mint a BBTE, a Korunk, a Györkös-Mányi Albert Emlékház, a TIFF, vagy az Ecsetgyár.
Az, hogy a kötet alig 130 oldalas, egyáltalán nem hiányosság, hanem dicséretes szerkesztői koncepció: gazdag tartalmat könnyen olvasható formában ajánlani. A fülszöveg szerint:
„útikönyv és olvasmány, fogyasztható formában”.
Az igényes, szép kivitelezésű kötetet érdemes beszerezni, mutatjuk is a tartalomjegyzéket kedvcsinálónak:
