„A Vona által meghirdetett néppártosodás és a »náci nosztalgiát« ápoló elemektől való egyre gyakoribb elhatárolódás ugyanakkor azt jelenti, hogy a párt elsősorban a jobbközép szavazókra hajt rá – ami gyakorlatilag a Fidesz szavazótáborát jelenti. Vagyis – ellentétben azzal, amit egyes, Magyarországot szándékosan vagy tudatlanságból befeketíteni akaró külföldi, például romániai elemzők és a számukra az érveket rendszerint szállító magyarországi szélballib erők próbálnak a közvéleménnyel elhitetni – a Fidesz nemhogy »kokettálna« a Jobbikkal, de éppenhogy éles érdekellentét feszül a két párt között.

A siker kérdéses, hiszen egyrészt a Jobbik »kemény magja« körében a szélsőséges, hungarista eszmékre van igény, másrészt a Fidesz a néhány hónappal ezelőtti megingást követően most a javuló gazdasági mutatók, főképp pedig a bevándorlóügy tematizálása és kezelése révén ismét megszilárdította vezető pozícióját a népszerűségi listákon.

Persze nem kizárt, hogy valamilyen váratlan probléma, amelynek megoldásában a kormány nem mutat kellő határozottságot, és nem lesz kellőképpen eredményes, elbizonytalanítja majd szavazóit. Amíg azonban például a bevándorlás ügyében alkalmazott kommunikáció és intézkedések révén képes meggyőzni arról a polgárokat, hogy valóban az ő érdekükben, az ország védelméért cselekszik, a Vona-féle »néppárt« nehezen szippant el jelentős mértékű jobbközép szavazót.”