„Sajna, a rossz példákért nem kell a Kárpátokon túlra menni. Itt van nekünk Szováta, Székelyföld természeti csodája. Tény, hogy az elmúlt években sokat változott az arculata. A tavak körüli sétányok olyanok, mintha egy ausztriai üdülőn járnánk. Illetve mégsem, mert a szakszerűtlen munka árulkodó jelei mindegyre megmutatkoznak. De kicsire ne adjunk, ezeket ki lehetne még javítani. Csak az elkorcsosult telepi szolgáltatók változtatnának már magatartásukon! Egy kis kedvesség nem fér bele munkaköri feladatukba? A telep védjegyévé vált a faragatlanság? A távolsági buszállomás egyik szegletében turisztikai iroda működik egy fabódéban.
A maszek vállalkozás unatkozó munkatársa foghegyről válaszolgat a térkép után érdeklődő kirándulónak. Úgy tűnik, őt csak a becserkészhető szállóvendégek érdeklik, akárcsak a környéken hemzsegő, egymásra licitáló cédulásokat. A parkolás újabb bosszúság. A kifüggesztett árjegyzék ellenére a parkolóőr nem akar egyórás jegyet adni. Csak hatórást, mert a főnöke így rendelkezett. A Medve-tó melletti kürtőskalácsárust fél mondat után otthagyja a kedvességhez szokott külföldi. És mégis tömve van a fürdő. Annak ellenére, hogy a reggeli nyitáskor félórányi sorban állás, tülekedés után válthat belépőjegyet a sós vízre áhítozó vendég. A hangzavarból ítélve az átkosban igénytelenségre, a megaláztatás elviselésére nevelt hazaiak mellett legtöbben a Pruton túli szlávosodott világból jöttek. Kérkedően harsányak. Szováta az ő világuk. És a helybéliek hozzájuk idomultak. Az »úri nép« pedig a luxusszállók zártságában múlatja az időt.
Csodálatos adottságai vannak Székelyföldnek, hasonlóak Karintia egyes vidékeihez. De nem tudjuk eladni magunkat, mert sok minden hiányzik a korszerű üdültetéshez. Nem arculatot kell építeni okoskodó márkázó szakértők tanácsára, hanem el kell tanulni a vendéglátás kiadó szobán túli fortélyait. Ingyentérképek és hegyikerékpár-útvonalak, biztonságos gyalogtúrautak és civilizált kempingek – ez a kezdet, és nem a zsebmetsző árfekvésű mosolytalan szolgáltatás. Valamikor a vendégszeretetünk volt a védjegyünk.”