„Persze, a plagizáláson ért, korrupcióval gyanúsított, posztjához görcsösen ragaszkodó, a felelősség elől minduntalan menekülő román miniszterelnököt már nemhogy külföldön, de Romániában, mi több, lassan saját pártjában sem veszik komolyan. S mintha már arról is lemondott volna, hogy ő maga vegye valamelyest komolyan – ha önmagát nem is – legalább a tisztséget, amelyet betölt, elvégre a kormányfő mégiscsak az ország egyik legfontosabb közméltósága. Victor Ponta azonban láthatóan képtelen erre.
Így aztán most éppen az történik, hogy miközben Európa jobbik felén az államok közös megoldásokat igyekeznek kidolgozni azokra a globális problémákra, amelyek a kontinens egészére kihatnak – a görög krízis során a legrosszabb forgatókönyvet sikerült ugyan elhárítani, a helyzet azonban távol áll még a rendezéstől, az orosz–ukrán konfliktus tovább mélyül, a menekültválság alighanem tovább súlyosbodik, az energia- és katonai biztonság mind égetőbb kérdés –, Románia elutasítja az egyik szomszédos állam baráti jobbját, hátat fordít egy olyan országnak, amellyel számos kérdésben közösek az érdekeik, együtt pedig minden bizonnyal hatékonyabban érvényesíthetnék azokat. S miközben a lakosság az új adótörvénykönyv, az új bérezési törvény, a leállított állami beruházások, a kormány láthatóan pazarló magatartása miatt aggódik – a miniszterelnök és csapata egy vásári árus portékája miatt háborog.”