„A fő probléma abban áll, hogy székelyföldi vezetőink körében ez a káderszelekció elsődleges szempontja: ha valaki ért valamihez, azt azonnal el kell lehetetleníteni, el kell marni még a környékről is. Lehet persze a pénzspórolásra hivatkozni, csakhogy hatodrendű külföldi művészeknek és egyéb jöttmenteknek számolatlanul kifizetünk tiszteletdíjakat, a helyi értékeket viszont távol tartjuk, nehogy már jussanak egyről kettőre; hadd érezzék, ki vannak szolgáltatva, vegyék tudomásul, hol a pénz, és ki itt az úr. Ha nem tetszik, hát keressék boldogulásukat máshol.

Óvjon Isten minket attól, hogy a román hatalom felismerje vezetőink telhetetlenségét, és azt mondja: ha autonómia kell nektek, megkapjátok. Hónapokig azon vitatkoznának, hol legyen a központ, és ki legyen a főnök. Erősen kétséges, hogy van-e még a székelyföldi magyar politikum közelében elég szakember, aki egy életképes gazdasági elképzelést, egy használható tanügyi tervet, netán egy pénzügyi költségvetést el tudna készíteni. Vagy majd megnézzük azt is az interneten?”