„A helyzet hidegháborús jellegét tovább erősíti, hogy gyakorlatilag eldőlt: a NATO-t de facto vezető Egyesült Államok jelentős mennyiségű nehézfegyverzetet – harckocsikat és tüzérséget – telepít át a keleti tagállamokba. Mindez tulajdonképpen érthető annak fényében, hogy a kelet-ukrajnai hadszíntérről az elvileg érvényben lévő fegyverszünet ellenére is egyre fokozódó harcokról érkeznek hírek. Egyúttal viszont aggasztó is – ekkora haderőt nem szokás csak úgy megmozgatni.

Egyértelmű, hogy amolyan idegek harca zajlik. Miközben a NATO-erők látványosan gyakorlatoznak Kelet- és Közép-Európában, és növelik jelenlétüket a keleti tagállamokban, Moszkva az atomtöltet hordozására is alkalmas, nagy hatótávolságú rakéták számának növelését jelentette be, és új, látványos harckocsikat és vadászgépeket állít hadrendbe, illetve a stratégiai bombázóprogram felújítását is tervbe vette.

Ez az egymással szembeni európai erőfitogtatás egyéb, súlyosbító körülmények nélkül is káros és aggasztó lenne. Annak fényében azonban, hogy egy új erő, az egyre agresszívabb és embertelenebb iszlamista fundamentalizmus a nyugati, keresztény civilizáció – tehát mindkét szemben álló fél – elpusztítására tör, egyenesen esztelenség.”