„A tévéhíradóban semmi negatívum, csak a nemzet sikerei szerepeltek. A román gazdaság világszínvonal fölött áll (így mondta: „peste nivelul mondial”), s jobban teljesít bárkinél – de leginkább csak önmagánál. Az állampolgárok elégedettek, a lelkesedés és a kukorica töretlen, az életszínvonal soha nem látott magasságokba kúszik. Vezérünk tévedhetetlen, briliáns útmutatásai nyomán óriási léptekkel haladunk az imperializmus megdöntése felé. A születésnapján ünnepi műsor ment a tévében, a stadionok gyepszőnyegén ezernyi fiatal lobogtatta a nemzeti színű pántlikákat. – Ellenvélemény, bírálat kizárva.
A közvélekedés szerint ő rendes ember, csak a környezetében lévők félrevezetik, s az ebből fakadó téves következtetések miatt olykor-olykor rossz döntéseket hoz.
Így ment egészen 1989 decemberéig, mert a Vezérek általában életfogytiglan intézik az alattvalók sorsát (lásd még Az emberiség története című könyvsorozat tucatnyi példázatát).
Telt-múlt az idő, de N. C. szelleme nem távozott el a Kárpát-medencéből.
Ezt onnan tudom, hogy Gábriel barátom, aki azóta Szőnybe költözött, a 2013-as dunai árvízkor egy lapáttal igyekezett arra a helyre, ahol a Vezér osztotta az észt, ám egy dagi útját állta azzal, hogy odamenni most nem lehet.
A többi ügy sínen van: I. Fülkefor – 2/3-os magyar király – ügyesen hintázik Kelet és Nyugat között, talpnyaló híveit pedig azzal mentegeti, hogy ázsiai félvadak, akik nem tűrik az európai bankok hatalmát. Szülőfalujának focicsapata az NB I. derekán végezte a szezont, az ország pedig – zseniális Vezérének irányítása és kazalnyi nemzeti lobogó alatt – az imperializmus megdöntésére spórol. Devizahitelből.
Egy lényeges különbség: a Juncker által csak Diktátornak becézett kormányfőről gyártott mellszobrokról nemcsak a pártirodákban törölgetik a port; a nemzeti bóvliboltokban is kaphatóak, kokárdával vagy anélkül, több méretben és színben (úgymint: trikolór, kerényi pink, felcsúti barna).”