„Jean Claude Juncker európai bizottsági elnök által tegnap bemutatott kiigazító javaslatcsomag például – amelyre a görög kormány hosszú tárgyalások után nemet mondott, vállalva akár az államcsődöt is – sokkal enyhébb, mint az, amelyet 2010-ben Romániában végrehajtottak a Nemzetközi Valutaalap nyomására. Ráadásul az sem áll a görögökre, ami Magyarországra például, ahol Orbán Viktorék saját válságkezelési módszerrel álltak elő, a megszorítások helyett azon igyekezve, hogy bevonják a közteherviselésbe a bankokat, multikat is. A görögök viszont afféle deus ex machinára, isteni beavatkozásra vártak mindez idő alatt, most pedig a kormány népszavazás révén legitimálná saját tehetetlenségét.

A történet számunkra legfontosabb tanulsága azonban mégiscsak az, hogy a populizmus nem jelent valódi alternatívát. Hiába hittek a jobb- és baloldali kormányokban egyaránt csalódott görögök a szívükből szóló népvezérnek, Cipraszról csakhamar kiderült: nem több populista politikai kalandornál. Mindezt azért sem árt szem előtt tartanunk, mert mifelénk is bármikor felbukkanhat hasonló stílusú és retorikájú politikus és alakulat, hiszen a korrupcióba belefulladni tűnő pártok iránti ellenszenv egyre nagyobb – ezt az elégedetlenséget pedig nagyon könnyen meglovagolhatja egy esetleges »román Ciprasz«.”