„Bel- és külpolitikai szempontból egyaránt kínos pillanatban menekült távoli kórházba a miniszterelnök, hagyott csapot-papot, megoldatlan ügyek garmadáját. Kormányülést sem tartottak távollétében, sürgős döntések sorát halasztották, nincs, aki érdemben megvédhetné a tervezett adótörvénykönyvet a valutaalap ideérkezett küldöttsége előtt, aki magyarázattal szolgálhatna a parlament viselkedésére. Már hallani, az IMF nyomására elmarad a januártól tervezett újabb áfacsökkentés, jelentősen emelkedik a gáz ára. A kormányfő pedig gyógyul és pihen.

Egész Európát lázban tartja a görög válság, a menekültáradat, Pontának kisebb baja is nagyobb, úgyis a nagyok döntenek, mi, akárcsak eddig, majd végrehajtjuk, amit ránk szabnak – gondolhatja. Menekültekkel sincs baja, a kutya nem akar ide jönni, szerencsés helyzetben van Románia fekvése és szegénysége miatt. Ha minden kapu bezárul, és mégis erre jönnének? – ennél súlyosabb ügyek aggasztják most a kormányfőt.

Nem először bizonyítja Victor Ponta: túl kisstílű politikus, a rábízott feladat messze meghaladja. S bár a nemzetközi helyzet most valóban fokozódik, a román gazdaság fellendülése pedig még igen törékeny, képes hosszas politikai válságba taszítani az országot, csak hogy bőrét és pártját mentse. És még csodálkozunk, hogy soha nem jut ez az ország egyről a kettőre?”