„Furcsállhatták ugyan a magyar oktatók testületileg való távolmaradását, de ennek okait nem firtatva jöttek, láttak, és sietve távoztak. Sem a MOGYE rektorának felszólalásából, sem a Petru Maior Egyetem szenátusi elnökének történelmi beszámolójából nem derült ki, hogy I. Mihai román király 1945-ben nem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, hanem a kolozsvári magyar tannyelvű egyetem (és azon belül az orvosi kar) létrehozásáról adott ki rendeletet, amely később a Bolyai Tudományegyetem nevet vette fel, és az előadók a fakultás Marosvásárhelyre való költöztetésének kényszerítő körülményeire, a román nyelvű oktatás utólagos bevezetésére sem tértek ki.
Nem a történelmi hitelesség jellemezte az előadásokat, hanem a látvány, az egyetem román jellegének hangsúlyozása volt a cél. Ehhez pedig cinikus módon a királyi család jelenlétét használták fel, amely feltételezhetően nem volt gyanakvó, nem hihette, hogy ekkora történelmi csúsztatás legitimálásához használják fel.
Olvasson még:
Mindkét fél kommunikátorai, tanácsadói részéről nagy mulasztást jelent, hogy kialakulhatott egy ilyen helyzet. Egyfelől elég lett volna kikeresni a Hivatalos Közlöny 119-es, 1945. május 29-i számát, a tartalomjegyzék szerint a 4423-4424-es oldalon megjelent királyi törvényrendeletet, másfelől történelmileg hiteles adatokat felvezetni a domborműre.
A szó elszáll, a dombormű marad, üzen a jövő orvosnemzedékeknek, látogatóknak, a világnak. De megmarad-e abban a formában, ahogy leleplezték? Ez a következő kérdés. A királyi család jelezte nemtetszését a történtekkel kapcsolatosan. A többi az egyetem vezetésén múlik, amelynek a hírek szerint július elején ismét szembe kell néznie a királyi családnak a történtek tisztázása végett Marosvásárhelyre érkező képviselőjével. Egy biztos: a közvélemény már értesült a botrányos emléktábla-akcióról, és ezt annak értelmi szerzői is pontosan tudják.”