// 2026. június 10., szerda // Margit, Gréta

A székely párhuzamosok nem csak a végtelenben találkoznak

// HIRDETÉS

Barabási Albert László és Kolumbán Gábor széttartó életútjai például egy kettős portréfilmben, amit Kolozsváron is bemutattak a készítői. Meglepetésvendég is volt, Tóásó Előd személyében.

A Két székely című film pontosan arról szól, amit a címével ígér: két székely sorsról, amelyek az elmúlt évtizedekben nem metszették egymást. Egyikük világhírű tudós, másikuk falusi bivalyosgazda, egyikük magabiztos világpolgárként él, másikuk a már-már anakronisztikusan természetközeli hagyományos létmód lehetőségeivel kísérletezik a posztmodern világ kellékei között.

Lukács Csaba, a Magyar Nemzet világjáró újságírója és Marossy Géza, a közmédia operatőre arra vállalkozott, hogy két olyan életutat szorítson egyazon dokfilm keretébe, amelyek ennél távolabb látszólag nem is állhatnának egymástól. A Két székely (amely teljes terjedelmében megnézhető a YouTube-on, lásd lent) belső, szerkezeti és tartalmi feszültségét épp ez a térbeli és mentális távolság adja: mindkét „főhőst” természetes környezetében látjuk. Barabásit Bostonban, amint a Harvard rákkutató intézetének jubileumi konferenciájára indul, ahol főelőadóként szerepel, és az autóút közben arról társalog a riporterrel, mennyi esélye van a Nobel-díjra, majd az óceán partján mesél kétlaki, Amerika és Budapest között zajló életéről, csíki székely gyökereiről.

A hálózatkutatás atyjaként számon tartott tudós gyakorlatilag mindent elért, amit ebben a szakmában lehet: a világ első számú egyetemi központjában kutathat, olyan közegben, ahol – elmondása szerint – bármely tudományág három, világszerte legelismertebb kutatója közül legalább egy bizonyosan megfordul. Eközben a hűtőszekrényében ott a tekerőpataki kolbász vagy a gyergyói bodzalé – a globalizált világban nincsenek távolságok.

Két székely, azaz Kolumbán Gábor és Barabási Albert László (jelenet a filmből)

 

Kolumbán Gábor radikálisan más utat járt be: a fizikus-közgazdász a '89-es változások hatására a politikában kötött ki, RMDSZ-t alapított Székelyudvarhelyen, megyei tanácselnök volt, de úgy érezte, a szabadságvágya nem fér meg a politikai élet szigorú korlátai között. Kiköltözött hát Énlakára, és amellett, hogy közéleti és oktatói tevékenységét nem adta fel, bivalytenyésztésbe fogott, jelenleg félszáz állat gazdája. Házában nincs villany – csak a sarokig vezette el, hogy legyen hol feltölteni a telefont vagy a laptopot –, a felesége által készített gyertyákkal világítanak, a tyúkokkal fekszenek és kelnek. A falusiakkal együtt énekel a templomban, és velük üldögél a kocsma teraszán. 

 

Az élethelyzet különbségeiből fakadó párhuzamosságok néhol humorforrásként jelennek meg a filmben: a bostoni sugárutat az énlakai földúton vonuló bivalycsorda képe váltja, a bostoni coffee house-ban friss kávét hörpölgető Barabásit (12 dollárba került a fekete nedű, tudjuk meg a vetítés után Lukács Csabától) a leharcolt falusi kocsmában automatából kávézgató Kolumbán.

 

Lukács a filmet követően, Laczkó Vass Róbert moderátori kérdéseire válaszolva azt is elárulja, hogy Barabásihoz, akinek rettenetesen zsúfolt a határidőnaplója, nem volt könnyű eljutni, és azzal győzte meg végképp a projektben való részvételről, hogy megígérte neki: megkóstolhatja Kolumbán Gábor bivalysajtját.

 

Ezek a párhuzamosok mégis összeérnek a filmet záró „nagyjelenetben”, amikor Barabási meglátogatja Kolumbánt Énlakán, ebben a „hálózatos szerkezetű” faluban, és mint egy hálózatelméleti traktátusban, kiderül, hogy minden összefügg mindennel. A két székely életút közös pontja a származáson kívül az, hogy a szédületes karriert befutó tudóst huszonéves korában az egykori mérnök, majdani bivalyosgazda ismertette meg a káoszelmélettel, a fraktálok elméletével, amiből később kiindult a kutatásai során.

 

Az egyik székely bebizonyította, hogy Csíkból indulva is meg lehet hódítani a világot.

A másik székely bebizonyította, hogy otthon maradva is lehet értelmes, hasznos létformát kialakítani.

 

Mindketten jól érzik magukat ott, ahol vannak, és úgy tűnik, boldogok is. És ezeknek a széttartó sorsoknak így, együtt van értelmük – a filmvásznon innen és túl. 

A harmadik székely: Tóásó Előd 

A Székely Szeretetszolgálat Alapítvány jóvoltából – amelynek támogatásával sikerült a Két székelyt leforgatni – hamarosan újabb Lukács-Marossy-produkciót tekinthetünk meg (legalábbis reméljük), mégpedig a Bolíviából kalandos körülmények közt nemrég szabadult Tóásó Elődről. Az est bónuszvendége maga Tóásó volt, és ha már eljött, a közönség nem hagyta távozni anélkül, hogy mesélne viszontagságairól. A Tóásó-sztori annyira szövevényes, hogy megérne egy önálló közönségtalálkozót Kolozsváron is, de a már ismert információk mellett néhány érdekességet így is megtudtunk. Így azt is, hogy a társait kivégző kommandósok között kifejezetten erre az alkalomra szabadon engedett köztörvényes bűnözők is voltak, vagy hogy milyen apró, sorsfordító mozzanatoknak köszönhetően sikerült túlélnie a szállodabeli golyózáport. 

 

 

Másik két székely: Tóásó Előd és Laczkó Vass Róbert 

 

Lukács Csaba mesélt a börtönbeli forgatás körülményeiről is: mint mondta, bevinni semmit nem lehetett, de egy bolíviai börtönben megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében gyakorlatilag bármihez hozzá lehet jutni, így felvevőgéphez is (amelyen aztán rajta marad egy felvétel az egyik elítéltről, aki a szabadságról énekel – nem várt nyersanyagként a készülő filmhez). Tóásó Előd esete azt példázza Lukács szerint, hogy a világ túlzottan bonyolult lett körülöttünk, és nem vagyunk eléggé felkészülve arra, hogy kiismerjük magunkat az útvesztőiben – ezért olyan dolgok is kapcsolatba kerülnek, amelyeknek eredendően nincs közük egymáshoz.

És ezt akár Barabási is mondhatta volna.

 

Szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Szabó Tünde

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…
Főtér

Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…

… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac
Krónika

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac

A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve
Székelyhon

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve

Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben
Krónika

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben

Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után
Székelyhon

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után

Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS