„Biztonságos harmadik országból senkit sem fogadunk be, nem engedünk tovább, mert sem Görögországban, sem Szerbiában, sem Olaszországban nem veszélyezteti senki már sem a szírek, sem az irakiak, sem az afgánok életét, mondja minden magyarok miniszterelnöke. Csakhogy ezzel azt is mondja: oldják meg a szerbek, olaszok, görögök, ha kellett nekik épp ezen az útvonalon országot alapítaniuk.
Tegnap a buszon jól öltözött középkorú nők arról beszéltek, »már hogyne jönnének, amikor itt dolgozniuk sem kell, mert eltartjuk őket. Dolgozni úgysem szeretnek, amióta felszabadultak a rabszolgasorból, csak süttetik a hasukat a napon, azért van akkora nyomor arrafelé«.
Próbáltam olyan reakciókat keresni a neten, amelyekben legalább a megértés, az emberség csírája fellelhető, de tű a szénakazalban könnyebben megtalálható. Vannak persze magyar támogató hozzáállások is, csakhogy abból is a tényleges empátia hiányzik. Közülük is legtöbben nem emberbaráti szeretetből ellenzik a szögesdrótot a határon, a szégyenletes óriásplakátokat, hanem csupán belpolitikai indíttatásból.
Van még ennél alább?”