„Ennek nincs nagy jelentősége. Annál inkább jelentősége van viszont az egybeesésnek egy – illetve mindjárt két – másik botránnyal: a Rarinca-üggyel és a „hamisított errátum” ügyével. Az első Laura Codruţa Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség főügyésze és Livia Stanciu, a Legfelsőbb Bíróság elnöke visszaéléseit; a második az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bírói Tanács feltételezett „együttműködését” illeti. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Tiberiu Niţu legfőbb ügyész ezen kívül az előző államelnök bűnügyi aktái közül néhányban a vizsgálat (újra)felvételét kérte, érthető a pánik az érintettek körében – valószínűleg nem tévednek azok, akik Victor Ponta (és általa a PSD és a kormány) lefejezésére tett kísérletet ezzel hozzák összefüggésbe. (…)

Klaus Iohannis Mariana Rarinca meghurcoltatásáról nem nyilatkozott, a vétkesek felelősségre vonása, netán felfüggesztése nem tartozik a hatáskörébe. Az állam és az állampolgár viszonyában eddig az elnök az államot látszik előnyben részesíteni. Amúgy nem egyszer beavatkozott már, elődje nyomdokain haladva, a pártpolitikába, s a parlamentet is többször elítélte azért, ahogyan szavazott. Most Victor Ponta miniszterelnök lemondását kéri, úgymond elkerülendő a politikai válságot. (És némileg megfeledkezve az ártatlanság vélelméről, amelyet ő maga államelnök-jelöltként, jogilag gyanúsítottként még a kampányban is élvezett…)

Csakhogy a DNA döntése, a bűnvádi eljárás a miniszterelnök ellen: már elindította a politikai válságot. Aminek nagyon nem örülnek sem Európában (ahol a gazdasági és politikai stabilitás kincs), sem az Egyesült Államokban (ahol Deveselura gondolva elszáll minden vidámság). Az ellenzék – a szekrénybe zárt csontvázairól, ordas korruptjairól, korábbi inkompetens kormányairól megfeledkezve – egyenesen előrehozott választásokról álmodozik. Csakhogy a parlamenti többség ennek feltétele, nem pedig következménye, jutalma. És az RMDSZ? Nem úgy néz ki, hogy akár a levélben történő szavazás (a bizalmatlansági indítvány egyik pontja), akár az előrehozott választás a kedvére lenne. De ki tudja?”