// 2026. augusztus 30., vasárnap // Rózsa

A színház legyen veled

// HIRDETÉS

Hogy fel tudj lépni a hétköznapok színpadán. A legjobb magyar, román, szerb, horvát előadások bánsági keverékben.

A Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozó a fesztiválturizmus egyik legkedveltebb célpontja: a helybéliek mellett sok olyan rajongója van, aki mindent elkövet, hogy legalább pár napig itt lehesenn. Nem csak szakmabeliek, civilek is, színházszeretők. A nézőtéren is látni, évről évre idősebb és fiatalabb, kitartó – azaz majdnem minden előadást megnéző – rajongókat, románokat és magyarokat, hazaiakat és külföldieket.

Majdnem minden színháznak megvan a maga fesztiválja, némelyiknek nem is egy. A Temesvári Csiky Gergely Színház a határok közelségét, a régió sokszínűségét és a multikulturalizmust hívta maga mellé, amikor az első találkozót megszervezték. Az évek során a TESZT a régió egyik legfontosabb színházi fóruma lett, ahol megfér egymás mellett a nemzeti színházak előadása és a kísérletező társulatok produkciója, ahol alkotók találkoznak, ahol következő évadok együttműködéseit alapozzák meg.

 

A közönség pedig betekinthet ezekbe a műhelyekbe, az előadásokat követő beszélgetések (Upor László irányításának köszönhetően) legalább annyira izgalmasak a kívülállók számára, mint azok számára, akik színhat csinálnak, arról írnak, arról gondolkodnak.

 

 

Részlet az Alexandra Zec című előadásból

 

A TESZT-en nem osztanak díjakat, viszont a szervezők, Gálovits Zoltán művészeti igazgatóval az élen, válogatnak az évad kínálatából. A legfőbb kritérium az előadás színvonala és a régió lefedettsége: a magyar, román, szerb, horvát, bolgár társulatok legizgalmasabb produkcióit lehet megtekinteni. 

 

A találkozó temeatikája pedig, a nézőtérről úgy tűnik, automatikusan körvonalazódik. Volt év, amikor a test, a mozgásszínház került fókuszpontba. Az idei, egyben nyolcadik kiadáson a haza, az otthon fogalma köré szerveződik majdnem minden előadás, és a hazával nem véletlen kapcsolatban álló háború, illetve a halál gondolatával.

Jó halál nincs. Jó háború nincs. 

Úgy beszélni ezekről, hogy bárkinek jó legyen: olyan sincs. Az Alexandra Zec alkotói, a HKD Színház és a Rijekai Nemzetközi Színházi Fesztivl közös produkciója mégis belenyúl a darázsfészekbe. A közelmúlt eseményeit, egy agyonmediatizált és borzalmas halálesetet választanak dokumentumszínházuk témájaként, egy  12 éves szerb kislány meggyilkolását, akinek egyetlen „vétke” az volt, hogy látta szülei horvát gyilkosait.

 

Bírosági vallomások, gyomorforgató dokumentumfotók és a felvezetőben a témát napirenden tartó hírportálokról szemezgetett extrém kommentek, a gyűlöletbeszédek gyöngyszemei, valamint mai 12 éves lányokkal készült interjúk alkotják az előadás szövegét, miközben szomor-romantikus, kissé hatásvadász zenei válogatást nyomja agyon a nézőtéri hangulatot.

 

Cervantes Don Quijotéját Mucsi Zoltán és Scherer Péter főszereplésével mutatta be a Nézőművészeti Kft és a Szkéné Színház. A Jancsó-filmekből és egetrengető komédiázásukról ismert páros Rába Roland rendező irányításával egy tőlük kevésbé megszokott, szinte komoly előadást hoztak a TESZT-re (ahol egyébként évről évre fellépnek, mert a fesztivál barátai, és a szervezőknek fontos a közönségcsalogató PR is). 

Don Quijote egy ispotályban fekszik,

„szomszédja” Sancho Panza, kalandjaikhoz pedig az ápolónő (Pari Nóra) és a többi beteg (Katona László és Kovács Krisztián) asszisztál számtalan kis szerepben, zenélve, énekelve, táncolva (Vámos Veronika flamenco-etüdjei pazarul feldobják az előadást). 

 

Egyértelmű, hogy a nevettetés ezúttal másodlagos cél volt, és az alkotók szeretnének kilépni a Kapa-Pepe párosra jellemző komédiás-sémából, de mégis: az előadás talán megbírna több olyan abszurd és mégis nagyon humoros jelenetet, mint a fül-felvarrás.

 

Nagy előadás az Újvidéki Színház Bánk bánja Urbán András rendezésében. Nagyon gyors leltár az erősségekről: rekeszizom-próbáló jelenetek, például a nyitány, amelyikben szittya magyarok űzik a bájos szarvast, és a jobb meg bal fogalma hirtelen nagyon viszonylagos lesz, mert a rendezői jobb az a színész számára bal. Lehet, hogy csak az aktuálpolitikai bipolaritás teszi hirtelen nagyon méllyé ezt a poént, de ilyen, csupa áthallásos jelenetből több is akad. 

 

Van itt színház a színházban – miért is kell bemutatni nagy klasszikusainkat? Hogyan is lehet megközelíteni őket? Egyáltalán számunkra, kisebbségben élő magyarok számára mi is a haza? Az árpádsávos zászló, a legintimebb ruhadarabunkkal felmártott anyaföld vagy a házi kenyér és a tejesbögre?

Akad bőven polgárpukkasztás,

(Ottó nyílt színen onanizál, jaj, a nemzeti dráma bemutatója nem süllyedhet idáig?), remek-remek színészek, és jó sok a képletes gyomorszájon-rúgás effektusból. Például az előadás végén borzalmak felsorolása követi egymást.

 

Nincs tapsrend, a nézők (ha megértették az előadást, és ők is hozzá akarnak tenni valamit a haza fogalmához), akkor kell elhagyják a nézőteret, amikor úgy érzik, ekkora áldozatra már nem lennének képesek, elhagynák otthonukat, ha bekövetkezne az éppen felsorolt borzalom, ami nem is annyira lehetetlen: például 30 lej lesz egy euró, a közszférában tovább csökkennek a fizetések, az ország keleti részén zavargások kezdődnek... eladdig, hogy minden 16 év fölötti fiút nagykorúsítanak, és hadköteles lesz.

Az otthon, a haza fogalma

a Zombori Nemzeti Színház előadásában, Fedor Šili Thomas Mannról szóló darabjában is fontos motívum, hiszen svájci, majd amerikai emigrálása, a háború és a náci uralom mélységes elítélése komoly konfliktusokat okozott a Nobel-díjas írónak. Boris Liješević rendező és társulata olvasatában A varázsló egy törékeny, esetlen, identitását kisgyermekkora óta kereső zseniális író arcképe, sok dokumentálható szereplővel, de sok-sok fikcióval is. 

 

Mann környezetével szinte nincs is kapcsolatban, rezzenéstelen arccal fordul a nézőtér felé, körülötte zajlik az élete szinte anélkül, hogy ő is aktivan bekapcsolódna a vitákba, konfliktusokba...  Közeli barátságban csak egy elvont eszmével, Goethe szellemével áll, vele kommunikál is. 

 

 

Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Tomi Janežič legújabb rendezésével, az Ivan Iljics halálával látogatott el a fesztiválra. Két évvel korábban a Sirály sok rajongót szerzett a rendezőnek és a társulatnak, és sokan csak ezért az előadásért jöttek idén is a TESZT-re. 

 

Tolsztoj elbeszélésének közösségi felolvasása – merthogy ez történt az előadás közel öt órája alatt – kissé jobban megosztotta a közönséget, az első rész után sokan elhagyták a nézőteret. Akik maradtak, azok minden porcikájukkal átadták magukat ennek az egyedi élménynek, az előadást követő beszélgetésen pedig, akár egy Névtelen alkoholisták terápián, arról meséltek, hogy milyen élmény volt számukra ez a színház, ez a felolvasás, ez a talákozás a halállal, ez a szembenézés a fájdalommal, a félelemmel, az emberi közömbösséggel, a gyarló természetünkkel, a betegség és a megváltoztathatatlan elfogadásával. 

 

És ez az élmény, mindenki számára más-más, az, ami megismételhetetlenné teszi a színházi aktust. Aki egyszer megtapasztalja, megtisztul általa, erőt merít belőle ahhoz, hogy szembenézzen a hétköznapokkal, a szinte kicsinyesnek ható magánéleti (vagy szakmai) problémáival, és nem kíván mást felebarátainak, csak azt, hogy ez a felemelő érzés sokáig vele maradjon. Nekem talán elég lesz levenni a polcról Tolsztojt, hogy felidézzem, szuggeráljam magamnak a múlandó élményt. 

 

 

Az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház Joël Pommerat-darabja, A két Korea újraegyesítése is szembenézéseket és elfogadásokat tematizált. Míg a szerb előadás egy regényfolyam ritmusával, epikus folyamával csavar be, Radu-Alexandru Nica rendezése gyors ritmusával éri el a kívánt hatást. 

 

Mai ember számára talán emészthetőbb, a hétköznapi, rohanó világgal sokkal inkább összhangban lévő hangnem: klippszerűen felvillantott szerelmi jelenetek, kicsi és nagy emberek, érdekesek vagy hétköznapiak, normálisak vagy deviánsak, gyors keresztmetszete a párkapcsolatok lényegének. 

 

 

A fesztiváligazgató beáldozza a haját és a szakállát

 

A házigazda Csiky Gergely Állami Magyar Színház és az Állami Német Színház Silviu Purcărete előadásával, a Moliendo caféval zárta a fesztivált. A kávé története, a kávéhoz kapcsolódó kulturális toposzok, a színészek által improvizált jelenetekre nagymértékben építő produkció könnyed, szórakoztató, mégis totális és többdimenziós színházi élmény: a látás és hallás mellett az ízlelés és az előadás végén a szaglás is fontos szerepet játszik. 

 

A fesztiválprogram részét képezte több, színészeknek szervezett workshop, egy-egy színházi jam, amiben egy irányító (Kárpáti Péter) sms-ben küldött utasításai irányították az improvizáció kimenetelét. 

 

Az előcsarnok falaira ragasztott kartonokon pedig gazdag  tartalom várta a közönséget napról napra, a „hozzáfirkálás” kifejezetten ajánlott lévén, a fesztivál online és közösségi felületei is rendeszeresen frissültek, ilyenformán a TESZT az általam látogatott fesztiválok  között a leginteraktívabb. Bízom benne, hogy a fesztiváligazgató szimbolius áldozata (hosszú haját és szakállát nyírták le a fesztiválzáró performanszon) nem volt hiábavaló, és jövőre is lesz fesztivál Temesváron.

 

Fotók: teszt.ro

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy rühes kutya esete a PNRR-pénzekkel és az energiaválsággal

Sánta Miriám

Nem a megújuló energia az oka annak a kritikus helyzetnek, amelybe az országos villamosenergia-rendszer került, hanem a sorozatosan elhibázott döntések miatt vagyunk ott, ahol.

Ezért nem menthetnek meg minket a technokraták

Sólyom István

Hivatásos politikusokra akkor is szükségünk van, ha sokszor legszívesebben a pokol fenekére kívánnánk őket.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Szántai János

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

Sólyom István

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

 

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Mi a túróért beszél három napja egy lepényről az egész ország?
Főtér

Mi a túróért beszél három napja egy lepényről az egész ország?

Románia legfontosabb ügye: a péksütemények. Egy lepényállam vajaskifli-gyarmatának franciás hadicsele durrant el...

Kiderült, mely NATO-tagállamok elleni orosz fenyegetés válthatta ki a CIA-igazgató moszkvai látogatását
Krónika

Kiderült, mely NATO-tagállamok elleni orosz fenyegetés válthatta ki a CIA-igazgató moszkvai látogatását

John Ratcliffe, az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) igazgatója a héten Moszkvába tett látogatása során figyelmeztette az orosz tisztviselőket, hogy ne fokozzák a feszültséget a balti NATO-tagállamokkal szemben.

Amikor az elgörbített ideológiai tükör váratlanul szilánkokra törik
Főtér

Amikor az elgörbített ideológiai tükör váratlanul szilánkokra törik

Egyre nagyobb hullámokat vet a legfiatalabb fekete Cambridge-i professzor körül kialakult ideológiai és tudományos botrány, amely sajnos tragédiába is fulladt. Az eset az egész európai kultúra szempontjából tanulságos lehet.

Tengerbe fulladt az a férfi, akit ma már háromszor is kihúztak a hullámok közül, de újra visszament
Székelyhon

Tengerbe fulladt az a férfi, akit ma már háromszor is kihúztak a hullámok közül, de újra visszament

Egy 68 éves férfi fulladt a tengerbe Eforiénál csütörtök délután, miután a nap folyamán háromszor is kimentették a hullámok közül a vízimentők, de újra és újra bement a vízbe. Eforie Nord strandjain vörös zászló van kitűzve, tilos a fürdőzés.

Rejtély, miért kérte hazarendelését Montreálból Románia magyar nemzetiségű főkonzulja
Krónika

Rejtély, miért kérte hazarendelését Montreálból Románia magyar nemzetiségű főkonzulja

Saját kérésére visszahívták állomáshelyéről Balla Tullia Imolát, Románia montreáli főkonzulját, aki két és fél éve látta el a diplomáciai kirendeltség irányítását. A korábban számos kormányzati pozíciót betöltő diplomatát több mindennel megvádolták.

Nagy mennyiségű aranyat foglaltak le egy székelyföldi házkutatás során
Székelyhon

Nagy mennyiségű aranyat foglaltak le egy székelyföldi házkutatás során

Csempészet gyanúja miatt tartottak házkutatást csütörtökön a gyergyószentmiklósi bíróság által elrendelt parancs alapján. Az akció során 888,43 gramm aranyat, valamint 27 ezer lejt, 550 eurót és 200 svájci frankot találtak.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy rühes kutya esete a PNRR-pénzekkel és az energiaválsággal

Sánta Miriám

Nem a megújuló energia az oka annak a kritikus helyzetnek, amelybe az országos villamosenergia-rendszer került, hanem a sorozatosan elhibázott döntések miatt vagyunk ott, ahol.

Ezért nem menthetnek meg minket a technokraták

Sólyom István

Hivatásos politikusokra akkor is szükségünk van, ha sokszor legszívesebben a pokol fenekére kívánnánk őket.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Szántai János

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

Sólyom István

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

 

// HIRDETÉS