„Kétség nem fér hozzá, Ráduly Róbert Kálmán és munkatársai már eddig is városépítő elöljárókként írták be nevüket Csíkszereda krónikájába, és tették mindezt úgy, hogy bármiféle hitel nélkül, az adófizetők pénzére, az uniós és más hazai források igen jól kezelt menedzsmentjére támaszkodva.

Megválasztásuk után Csíkszereda azonban nem maradt a bármiféle ellentétektől mentes élet paradicsoma. Noha a hivatal a távfűtési rendszerek előnyeihez, korszerűsítésükhöz ragaszkodott, a lakosság jelentős része levált ezekről, a városháza által is befolyásolt közköltség számlák nem alakultak az elvárások szerint. Az üzletláncok legutóbb a helyi építőanyag forgalmazókat és kisebb barkácsüzleteket tették tönkre, a várost más, termelői típusú nagyberuházások nem érték el. A telekkönyvi viszonyok még be nem fejezett folyamatként értékelhető tisztázása sem keltett általános tetszést, mint ahogyan erősen megoszlottak a vélemények a mindenki által egyértelműen fontosnak értékelt parkolórendszer működtetésével, illetve annak szabályzatával kapcsolatban. Lévén Csíkszereda megyeszékhely, néha felhők vonultak át a város és a megye elöljáróinak a viszonyán, a város lakosságának mintegy 17 százaléknyi román, de pénzügyi helyzeténél fogva ennél jóval nagyobb arányt képviselő lakossága pedig többször is jelezte sértődöttségét az egykori magyar várost minden apró részletében helyreállító törekvésekkel kapcsolatban.

Az antikorrupciós vizsgálatokat bejelentő minapi közlemény nyomán – különösképpen a helyi lap világhálós változatában megjelenő, százas nagyságrendű visszhangokban, durva és becsmérlő megfogalmazásokban – valamiképpen ezek az érdekellentétek csapódtak le. Igen nagy mértékben hozzájárult ehhez a hazai magyar média, amely a vizsgálatok első napján már olyan – hivatalosnak tartott – bukaresti szövegeket idézett (Agerpres, Mediafax) , amelyek meg nem nevezett forrásokból származó információkat szivárogtattak ki, noha maga az intézmény ( DNA) egyetlen szűkszavú, a vizsgálatok megindításával kapcsolatos közleményt tett közzé. A visszhangokból az is egyértelműen kiderül, hogy az olvasók jelentős része nem ismeri a közberuházások és közbeszerzések módszertanát, a közigazgatási törvényeket, a vizsgálati és büntető eljárások rendtartását, a polgármesteri hivatalok munkájának belső és külső ellenőrzési rendszereit stb. Mindez persze korántsem helyi jellegzetesség, és egyben utal arra: a demokrácia működéséért, a helyi közösségek tudatos közéleti szerepvállalásáért az elkövetkezőkben legalább a középiskolákban fő tantárgyként és nem kistestvérként kellene tanítani az állami és helyi hatóságok működésének, valamint a jog fogalomrendszerének legfontosabb jellemzőit.

Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos most házi őrizetben, Antal Attila pedig ideiglenes városirányítóként, a bárkit megillető ártatlanság vélelmében várja a vizsgálatok eredményét. A hazai közvélemény szemében ez csupán egy ügy a sok közül, a csíkszeredaiak számára azonban kapitális jelentőségű. Meggyőződésem, hogy Csíkszereda elöljárói megerősödve kerülnek ki a megpróbáltatásokból és folytatják azt a munkájukat, amelyre feltették életüket.”