„A gyógyulás nemcsak a diagnózis felállításával kezdődik, hanem a betegség okainak felkutatása is szükséges. Hogy ne ismétlődjék meg a baj, ne kövessék el újra ugyanazon hibákat. Fontos az új, fiatal generáció megszólítása, ám még ha ez sikerül is, a mostanság szavazati jogot nyerők nem pótolhatják azokat a százezreket, akik az elmúlt évtizedekben csalódtak a szövetségben. Őket visszanyerni nagyon nehéz lesz, még akkor is, ha az egyik kivált kispárt, az MPP elnöke megtette hűségesküjét a kongresszuson. Követi őt a teljes tagsága, százezernyi szavazója, vagy árulót lát benne? Ezek a kérdések a levegőben maradtak, az ünnepi mámor, az erő, egység felmutatása nem engedte a problémák velejének boncolgatását.

Komoly munka folyt a háttérben az elmúlt hetekben, hónapokban, ezt tükrözik az elfogadott határozatok. Közülük néhány nagyon alapos, jó dokumentum, lényeges gondokat sorjáz, csakhogy sem az oktatási, sem a családpolitikai kérdések nem orvosolhatóak a szövetség szintjén. Több mint négy éve életbe lépett az új oktatási törvény, és annak korrekcióját, alkalmazását nem sikerült kormányon sem elérni, nem valósult meg a román nyelv alternatív oktatása, reménytelen helyzetbe került a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés, a fejkvótarendszer tele visszásságokkal – hogy csak néhányat említsünk a szövetség által is számba vett hiányokból. Azóta többnyire kormányon volt az RMDSZ, a hibák kitűntek, ám nem tudtak változtatni. Hogyan teszik meg másfél év alatt (maguk szabta határidő) ellenzékből? Remek javaslatokat tartalmaz családpolitikai programjuk, ám ezek mindenike kormányzati hatáskör. Átvihetőek, megértethetőek a barikád túlsó oldaláról?

És volt szó, igaz, kevesebb, a kisebbségi jogok kiterjesztéséről, a különböző autonómiaformák megvalósításáról, az ezeket szavatoló törvények elfogadásáig szükséges lépésekről, a párhuzamos építkezésről, intézményrendszer kialakításáról. Miért nem eddig? Hisz az utóbbiakat el lehetett volna kezdeni parlamenti, kormányzati engedély nélkül is.”