„Az alapötlettel nem is lenne baj, hiszen – főként a szolgáltatások terén – a piacot nagyban jellemzi az adócsalás, a gazdaság kifehérítésére tett valamennyi kísérlet üdvözlendő tehát.

Két fontos tényezőt azonban figyelmen kívül hagytak a nyugtaszabályozás szigorításakor. Elsősorban arra nem voltak tekintettel, hogy a szolgáltatói ágazatban ott van a borravaló intézménye, amitől nem lehet elvonatkoztatni, amikor azt vesszük górcső alá, hogy mekkora a leszámlázott pénzösszeg, s mekkora a tényleges bevétel. Miközben az ágazat képviselői évek óta sürgetik a borravaló törvényes keretek közé terelését, a kormány csak utólag döbbent rá, hogy a probléma mielőbbi orvoslásra szorul.

A felismerés azonban nem járt azzal, hogy ideiglenesen felfüggesszék az ellenőrzéseket, vagy legalább megelégedjenek a szabálytalan egységek figyelmeztetésével, hanem az ellenőrök azután is büntettek, hogy ők maguk sem tudták megmondani a kárvallottaknak, hogyan kellene úgy eljárniuk, hogy az ne ütközzön törvénybe.

És itt jön a második logikai bukfenc. Az ellenőrök ugyanis amellett, hogy óriási pénzbírságokat rónak ki, a tevékenység 30 napra történő felfüggesztését is elrendelik, tehát meg sem adják a lehetőséget a szolgáltatónak, hogy visszatermelje a kiesett öszszegeket, arról nem is beszélve, hogy legyen miből kifizetnie alkalmazottait.”